Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Kiállítások - Baróti Dezső: Irodalom a tér dimenzióiban

A közönség viszont még aziránt sem érdeklődött eléggé, amit az irodalomtörténeti folyamatból a korlátozott lehetőségek ellenére megmutathattunk neki. A két nagy korszaknak szentelt kiállítás tapasztalatai legalábbis e sorok íróját (aki maga is részt vett a rendezésben) mindenesetre arra figyelmeztették, hogy az irodalmi kiállítások még tematikájukat tekintve sem léphetnek fel egy térbe kivetített irodalomtörténeti kézikönyv teljességének igényével, és hogy különösképp óvakodniok kell nagy egységek átfogásától. Ügy látszik, hogy a 4—5 termet meghaladó kiállítások figyelemmel kísérése komoly nehézségeket okoz az átlagos műveltségű látogató, különösen pedig a tanulóifjúság számára. A rendezés számára pedig az anyag összefogása, a határozott, világos kompozíció megteremtése jelent nagy gondot. 5. Tematikus irodalmi kiállítások A címszó alatt az olyan, kisebb-nagyobb méretű kiállításokat foglaljuk össze, amelyek csak részben, vagy esetleg egyáltalán nem kapcsolódnak egy meghatározott írói pályához. Részben kapcsolódnak hozzá a világirodalom valamelyik nagy írójának hazai útját szemléltető kiállítások. Ilyen volt pl. a Rimbaud Magyarországon c. kiállításunk, de itt említjük meg, hogy az egy-egy külföldi író egész pályájának szánt kiállításokat múzeumunk rendszerint az említett író magyar recepciójának bemutatásával egészíti ki. Ezt tettük pl. Heine, Dosztojevszkij és Majakovszkij esetében. Az összehasonlító irodalomtörténet által szinte felkínált lehetőségeket egyébként még távolról sem merítettük ki, pedig aligha jelentene leküzdhetetlen nehézséget egy-egy olyan, esetleg egy külföldi rokonintézménnyel együtt előkészített kiállítás megrendezése, amely pl. a magyar—orosz, a magyar—francia stb. irodalmi kapcsolatok végigtekintésére vállalkoznék. A már említett stílustörténeti kiállítások világirodalmi szinten való megrendezése is érdekes lehetőséget ígér. További és vizuálisan is jól kiaknázható lehetőség egy-egy nagy témának az egész irodalmunkon vagy annak egy meghatározott korszakán keresztül való végigkövetése. Szépen bemutatható lenne pl. egy-egy társadalmi osztály vagy típus irodalmi ábrázolása (pl. a munkás vagy a paraszt alakja az irodalomban), a tájélmény változatai, a falu vagy a város témája (pl. Budapest vagy akár Párizs a magyar irodalomban). Nem egy sokat mondó kiállítást lehetne rendezni szabadságharcaink és forradalmaink irodalmi visszhangjáról, vagy akár a szerelemkoncepció változatairól. A motívumkörök ebben a vonatkozásban szinte kimeríthetetlenek, és jelentős többségük a vizuális ábrázolásra is szép, nemegyszer poétikus lehetőségeket nyújtana. Itt kell megemlítenünk továbbá az egy-egy város vagy tájegység irodalmi hagyományainak szentelt kiállításokat. Ilyen kiállítás mutatja be például Szegeden a város gazdag irodalmi múltját, de hasonló kiállítások csaknem valamennyi megyei múzeumunkban elképzelhetők, és jelentős mértékben hozzájárulhatnak a helyi hagyományok ápolásához. A tematikus kiállításoknak az említetteken kívül még sok egyéb változata lehetséges. Hogy a kínálkozó sok közül most csak egy példát említsek, múzeumunk a közelmúltban két érdekes kiállítást rendezett a postabélyegeken szereplő irodalmi motívumok témaköréből.