Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Relikviatár - Sára Péter: Az irodalmi relikviák jelentőségéről

RELIKVIATÁR SÁRA PÉTER : AZ IRODALMI RELIKVIÁK JELENTŐSÉGÉRŐL A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményei között jelenleg a legrosszabb helyzetben a relikviák vannak. Hosszú ideig felelősük sem volt, költségvetési keretük, megfelelő raktáruk ma sincs. Ennek következtében a gyűjtés majdnem teljesen leállt. A régebben gyűjtött és a kiállításainkon fel nem használt emléktárgyaink raktári helyzete nagyon rossz. Jelenleg egy kicsi, nedves helyiségben, egymás hegyén-hátán vannak összezsúfolva. Kiállítási tapasztalataink meggyőzően bizonyítják, hogy az irodalmi relikviáknak komoly értékük és vonzerejük van. A látogatók keresik és szeretik az irodalommal kapcsolatos tárgyi emlékeket, a jelesebb íróink hagyatékából származó bútorokat, használati eszközöket, emléktárgyakat stb. Az irodalmi relikviák kiállításaink „papír- és betűtengerében" szinte minden esetben a látványosságot, az élményszerűséget, a valószerűséget adják és biztosítják. Lukács György mondja:

1 „Még a legelvontabb gondolatoknak is szükségük van valamiféle érzéki szemléletre..." — Igen, ilyen érzéki szemléltető eszközök kiállításainkon az irodalmi relikviák. A relikviák múzeumi helyzetét szűkös hely viszonyainkkal, a korlátozott pénzügyi lehetőségekkel, s más, sürgetőbb feladataink végzésével magyarázhatjuk. De szemléleti problémákról is szó lehet. Meg kell szívlelnünk azt, amit Balassa Iván a múzeumi tárgyak szerepéről mondott: „Még érthetetlenebb az a tény, hogy a történettudományok hivatalos és hivatásos képviselői egyáltalán nem használják a múzeumi tárgyakban megnyilvánuló forrásokat, és csaknem kizárólag az írásos forrásokra alapítanak . . ."

2 Való igaz, hogy az írott szövegnek az irodalomban kivételes jelentősége van — különösen a művek kéziratait, fogalmazványait, az írók önvallomásait kell sokra értékelnünk. A kéziratok és a nyomtatott szövegek mellett azonban más forrásokat, dokumentumokat is meg kell becsülnünk. Közismert tény például, hogy egy író életével kapcsolatos fényképek, kortörténeti fotók, képzőművészeti ábrázolások mennyire segítik, megkönnyítik az író világának reális megközelítését. És gondolnunk kell arra is, hogy az irodalom szinte minden művészeti ággal intenzív kapcsolatban van, és így nagyon sok művészeti tárgynak irodalomtörténeti forrásértéke is lehet. Ezek után egészen természetes, hogy számunkra nemcsak a megzenésített költemények, versillusztrációk, a klasszikus irodalmi alkotások filmjei, az íróinkról készült portrék, szobrok, plakettek jelentenek értéket, hanem azok a zenei, képzőművészeti, filmművészeti alkotások is, amelyek inspirálói, ihletői voltak egy-egy jelentősebb irodalmi alkotásnak. Az ilyen műalkotásoknak forrásértékét, irodalomtörténeti jelentőségét, azt hiszem, fölösleges hangoztatni. Nem szabad lebecsülnünk azoknak az egyszerű, hétköznapi tárgyaknak az irodalomtörténeti jelentőségét sem, amelyek egy-egy nevesebb írónk életéhez, tevékenységéhez közvetlenebbül kapcsolódtak, esetleg egy-egy fontosabb írói mozgalommal elválaszthatatlanul összefonódtak. (Pl. a közvélemény asztala a Pilvax kávéházból, vagy a sajtógép a Landerer és Heckenast-nyomdából stb.). 111