Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Relikviatár - Sára Péter: Az irodalmi relikviák jelentőségéről

Minél több tárgyat ismerünk egy író környezetéből, annál igazabban, teljesebben tudjuk elképzelni annak az írónak a világát, mert. a tárgyi relikviák a valóság megismerésének és felidézésének igen fontos eszközei — valljuk sokkal határozottabban és egyértelműbben, mint ahogyan az néhány évvel ezelőtt V. Nyilassy Vilma cikkében megfogalmazódott.5 A bútorok, a használati tárgyak nemcsak arról a korról árulkodnak, amelyben keletkeztek, hanem vallanak azokról is, akik használták őket. Különösen akkor mondanak sokat, ha egykori környezetükben, eredeti rendjükben sikerül elhelyezni őket enteriőrszerűen, mert a tárgyak együttes hatása összehasonlíthatatlanul nagyobb, mintha egymástól elszakítva, eredeti környezetükből kiemelve szemléljük őket. Gondoljunk csak a weimari Goethe-ház rendkívüli hatására. Meggyőződésem szerint Goethe egész weimari életét, akkori életmódját és szemléletét semmi sem fejezheti ki igazabban, lenyűgözőbben, mint maga a ház teljes berendezésével együtt. Babits Mihály gyermekkoráról is jóval kevesebbet tud az a kutató, aki még nem látta a szekszárdi szülőházat, s benne azokat a képeket, bútorokat, amelyek Babits gyermekkori világának fontos részei, elemei, lelkületének pedig formálói voltak. A bútorok, a használati tárgyak csak a legritkábban egyedi darabok, többnyire az ipar standard termékei, de még így is következtethetünk róluk tulajdonosuk, használójuk ízlésére, egyéniségére, életmódjára, szociális helyzetére is. Nemcsak a tájak, a házak tudnak beszélni/

1 hanem a tárgyak is, csak érteni kell a nyelvüket. Például az érmindszenti Ady-házból való egyszerű ketyegős falióra, vagy Móricz Zsigmond bölcsője, amelyet édesapja faragott, milyen sokat elárul a két nagy író családi eredetéről, gyermekkoráról, otthoni környezetéről. Petőfi kardja, Hemingway vadászfegyvere, Szabó Lőrinc illatorgonája például mennyi mindent sugall még azoknak is, akik ezen írók munkásságát, egyéniségét, lelkületét alig ismerik. A tárgyi relikviák hallatlan előnye, hogy megfelelő környezetben bemutatva szinte mindenki számára mondanak valamit, és még a nyelvi nehézségek sem gátolják megértésüket. A relikviák hatása valóban hasonlít a művészi alkotások hatásához, hiszen ezek is elsősorban közvetlenül érzékeinkre, képzeletünkre hatnak. Hatásuk erőteljes, intenzív és élményszerű, ez azonban főként abból a hitből, tudatból fakad, hogy egy ismert, rendkívüli ember használta őket. Lukács György Goethével kapcsolatban írja:

5 ,,.. . bármilyen erőteljesen hatnak is Goethe lakószobái azokra, akik őt ismerik és szeretik, mégpedig éppen azzal a hangulati tartalommal, amelyet ő maga olyan világosan ábrázol, mégis világos, hogy itt éppen személyiségének partikuláris vonásai jelennek meg . .. aki Goethét nem ismeri, az kialakíthatja magában az okos és szorgalmas ember által lakott és célszerűen használt, helyiség képét, de a tulajdonképpeni hatás csak annál jön létre, aki Goethe nagyságáról kész elképzelést hoz magával..." Az élmény hatására bennünk kiváltódó asszociációs kép- és gondolatsort is a személlyel kapcsolatos tudat, meggyőződés, hit határozza meg. A relikviák természetesen értékben, hatásfokban erősen különböznek egymástól. Vannak olyan tárgyak, amelyekről csak jelentéktelenebb életmozzanatokra asszociálhatunk (pl. egy karóra, fésű, zsebkendő stb.). Vannak viszont olyanok, amelyek használati jellegükön messze túlmutatnak, és már-már szimbólumként hatnak (pl. Ady utazótáskája, Móricz görbebotja, Jókai metszőollója stb.). A relikviák hatásának iránya kimutathatóan kettős. Materiális voltukkal, anyagukkal, formájukkal, stílusukkal, konstrukciójukkal konkrét történelmi-