Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Hangtár - Pethes Iván: A hangfelvételek gyűjtésének problémái

PETHES IVÁN A HANGFELVÉTELEK GYŰJTÉSÉNEK PROBLÉMÁI Valamiféle furcsa ellentmondás van a között a tény között, hogy a fonográf feltalálását követő alig tízegynéhány esztendő után Magyarországon Vikár, Bartók és Kodály a tudományos kutatás számára maradandó fonográffelvételeket készítettek, és a között a tény között, hogy 1970 táján kezdjük keresgélni Magyarországon az audioforrások megőrzésének miértjét és hogyanját. Kicsit keserűen gondol az ember ilyenkor arra, hogy alig néhány száz kilométerrel arrább, Bécsben 1974-ben ünneplik a Phonogrammarchiv der österreichischen Akademie der Wissenschaften 75. évfordulóját. Egy olyan gyűjteményét, amely a bartóki, vikári hagyatéknak csupán egy elenyésző töredéke. Amikor Kabdebó Lóránt előadásában elmondotta, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum hangtárának birtokában mintegy 500—600 hangszalag és tízegynéhány kazetta van már, akkor igen megörültem, hiszen hazai viszonylatban egy ilyen mennyiségű múzeumi gyűjtemény rendkívül jelentős. Nemzetközi viszonylatban azonban e mennyiség olyan elenyésző töredékét képviseli a különféle egyetemi, akadémiai és más hangtárakban őrzött hangfelvételeknek, hogy erről nekünk legföljebb csak itthon szabad beszélnünk. Miért? Azért, mert mindazokat a technikai felszereléseket, amelyek már évtizedek óta birtokunkban lehetnének, és amelyeket megfelelő művelődéspolitikai elvek figyelembevételével már rég meg kellett volna szereznünk, többé-kevésbé szinte titokban szereztük. Egyegy gyűjteményt úgy hoztunk létre, hogy a tételeket elbújtattuk a költségvetési keret rovatai között, majdnem azt mondhatnám, hogy illegálisan tevékenykedtünk. Az elmúlt tíz esztendőben azonban ebben a folyamatban egy rendkívül szerencsés változás következett be, mint ahogy az Irodalmi Múzeum is ekkor kezdte a fonetikai dokumentumok tudatos gyűjtését. Hazánkban nemzeti hangtár hiányában az Országos Széchényi Könyvtár volt az első, amely ráébredt arra a tényre, hogy valamit ezen a téren is tennie kell, és az ötvenes évek elején megkezdte a Hungarica-hanglemezek gyűjtését. Szomorú tény, hogy nemcsak a két világháború közötti, hanem az első világháborút megelőző kor szinte teljes muzeális hanglemeztermése Magyarországon nem található meg. És most tekintsünk talán előre a jelenből a jövőbe. Mi lehet a múzeumi hangtár feladata és szerepe, egyáltalán mi a hangtár feladata és szerepe? Összegyűjteni a jelen hangdokumentumban rögzíthető és a tudományos kutatás céljaira felhasználható valamennyi anyagát a jövő számára. Nekünk ma elsődlegesen a gyűjtő és megőrző funkcióra kell törekednünk. A gyűjtő funkció mellett a megfelelő tudományos feltárás egyenértékű szerepet kell játsszék. Nem tudunk mindent egy helyen összegyűjteni, ennek megfelelően a funkciókat meg kell osztanunk mind a gyűjtés, mind a feltárás területén is. Az Irodalmi Múzeum törekszik arra, hogy kapcsolatot teremtsen a Magyar Rádió hanggyűjteményével. A kooperációra az Irodalmi Múzeumnak azonban más partnerei is lehetnek. Az elmúlt 15 esztendőben Magyarországon a hangtárak egész sora alakult meg.