Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Hangtár - Szép Zoltán: A Magyar Nemzeti Hangtár terveiről

lehetőségeket sem. A Magyar Nemzeti Hangtár gondolata, a régi óhaj szerint beépült a művelődésügy munkaprogramjába, s jelenleg előkészületi stádiumban van a hangtárügyi kutatócsoport megszervezése, mely tevékenységének megkezdésével már hivatalosan is a fentebb vázolt helyzet fokozatos megjavítására kell, hogy törekedjék. A főbb célkitűzések önmaguktól adódtak, összhangban az audiovizuális dokumentumokat előállító, őrző, felhasználó, tároló és forgalmazó intézményekkel, mielőbb el kell kezdődnie a hazai audiovizuális anyagok központi nyilvántartásba vételének, hogy számbavehessük, valójában mivel is rendelkezünk. Egységes elveket kell kidolgozni a további gyűjtés, feldolgozás, tárolás, leletmentés jelen gyakorlatának koordinálására, s a fölösleges párhuzamok fokozatos megszüntetésére. A szerzői s egyéb jogi kérdések tisztázása mellett — amint erre az anyagi és technikai lehetőségek megteremtődnek — folyamatos hézagpótló gyűjtőmunka veszi kezdetét. Vannak ugyanis valahol létező, de eddig még fel nem tárt dokumentumok, melyeket megszerezni és megmenteni szinte azonnal kellene, és vannak még olyan gyűjtői lehetőségek, melyek az elmúlás törvényszerűsége folytán mindinkább kevesbednek. Politikusok, művészek, tudósok, egy-egy esemény kapcsán nevezetessé vált személyek hangja vár rögzítésre, valamint a már rögzítettek — összegyűjtésre. Jellemző társadalmi, művészeti, tudományos stb. események, jelenségek őrizhetők meg jövő évszázadok számára, mint ahogy a már rögzítetteket is újból át kell vizsgálnunk. A hazai közületi birtokban levő hangtárakon és magángyűjtemények dokumentumain kívül külföldön is számos magyar vagy magyar vonatkozású audiovizuális dokumentum található. Összegyűjthetők ma még azok a lassan-lassan mind becsesebbé váló korabeli hangrögzítő és hangreprodukáló eszközök is, melyek nélkül bizonyos dokumentumfajták aligha lennének életrekelthetők. A viaszhenger, az üveg- és lakklemez, a röntgenfilm s egyéb hanghordozók leletmentése csak a régi és a legkorszerűbb technika párosításával eredményezhet figyelemre méltó minőséget. Az emberre oly bensőségesen jellemző beszéd és hang, legyen az akár ének, szónoklat, visszaemlékezés vagy vallomás, művészi produkció vagy spontán megnyilvánulás, mindenkor, de történelmi távlatban egyedülállóan érdekes, izgalmas dokumentumforma. Ugyanígy rendkívüli jelentőséget nyerhet idők múltával a különböző hangeffektusok, zenei felvételek hozzáférhető, szakszerű megőrzése. A Magyar Nemzeti Hangtár majdani létrehozásával kultúránknak e sajátos tartománya, történelmünk érdekes és jelentős emlékei nem juthatnak az örök feledés sorsára. Nem kisebbítve a jelenleg is munkálkodó audiovizuális részlegek eredményeit, és nem gátolva azok további funkcionálását, de a gyűjtésben összhangot teremtő szándékkal, a tudományos kutatást, ismeretterjesztést és az oktatást segítő célkitűzésekkel a Magyar Nemzeti Hangtár minden bizonnyal fontos és méltó helyet fog kivívni magának azon nemzeti létesítményeink sorában, melyek nemzeti önbecsülésünk, kulturális gazdagodásunk szempontjából elismerten töltik be sokrétű hivatásukat.