Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Hangtár - Szép Zoltán: A Magyar Nemzeti Hangtár terveiről

SZÉP ZOLTÁN: A MAGYAR NEMZETI HANGTÁR TERVEIRŐL 1974-ben ünnepli megalapítását a szomszédos Ausztria Tudományos Akadémiájának hangarchívuma, a Phonogrammarchiv der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, örvendetes tény, hogy a kulturális fejlettsége tekintetében hazánktól alig különböző szomszéd immár 75 esztendeje büszkélkedhet olyan hangdokumentum-gyűjteménnyel, melynek történelmi értéke az idő múlásával mindinkább emelkedik. Szomorúan kell viszont megállapítanunk, hogy hazánk máig sem rendelkezik a hangdokumentumok intézményesen biztosított védelmével, s így ilynemű hazai kultúrkincseink sorsa mind ez ideig bizonytalannak mondható. Tagadhatatlan érdemei vannak ugyan a Néprajzi Múzeumnak, a Magyar Rádiónak és Televíziónak, az MTA népzenei kutatócsoportjának, illetve a Filmtudományi Intézetnek, újabban pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, mely intézmények valamennyien rendelkeznek audiovizuális dokumentumgyűjteménnyel s ezen gyűjtemények állandó gyarapítására régtől fogva gondosan ügyelnek. Ez a gyűjtőköri feladat azonban valamennyi említett és nem említett szervnél csupán járulékos, nem profilszerű, s kívánni sem lehet, hogy ennél több legyen, hiszen — mint a nemzetközi példák is mutatják, bizonyítják — az audiovizuális dokumentumok archiválása csak szervezett, specializált intézet létrehozásával oldható meg megnyugtató módon. E dokumentumok ugyanis rendkívül sérülékenyek. A hanglemez, a mágnesszalag, a film idővel megkopik. Mind a gyakori használat, mind a szakszerűtlen tárolás rongálja hang-, illetve képtartó minőségüket, pusztítja anyagukat. Központilag létesített audiovizuálisgyűjtemény híján egyéb körülmények is veszélyeztetik a kényes bánásmódot igénylő állományt. Ilyenek például: költöztetés, nem hozzáértő kezelés, mágnesszalagok, filmek, lemezek hibás visszajátszása (törlés, barázdaroncsolás, szakítás, illetve pontatlan ragasztás, utómágnesezés, lemeztörés, felvételt és hordozóanyagot rongáló lejátszó szerkezetek használata) stb. Külön hangsúlyt érdemlő gondot okoz a magyarországi audiovizuális közés magángyűjtemények viszonylagos feltáratlansága, a központi nyilvántartás hiánya, a tárgyi és jogi védelem elégtelen volta, melyek a jelen dokumentumkincset részint hozzáférhetetlenné, másrészt óvhatatlanná teszik. Maga a Magyar Rádió is, mely köztudottan a legértékesebb hanggyűjteményt tartja birtokában, állandó tárolási és feldolgozási nehézségekkel küzd, ugyanakkor anyagai többékevésbé ma is feltáratlanok, áttekinthetően katalogizálva még nincsenek. Az Országos Széchényi Könyvtár hungarica vonatkozású hanglemezgyűjteménye az utóbbi évek magyarországi gyártású hanglemezeit illetően teljes, de az ezt megelőző időszak lemezeit csak egy-egy véletlenszerűen megőrzésre átadott példány képviseli, hozzátéve, hogy a hanglemezgyűjtés a könyvtárnak nem is feladata. A Magyar Rádiónak a harmincas évekre kialakult — világviszonylatban 100 is tekintélyes — hanglemezgyűjteménye a második világháború fizikai pusztítá-