V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
MARTINKÓ ANDRÁS: Alkotásmód és kronológia
(többek közt magától Petőfitől származó) emlékezés szól arról, hogyan alkot Petőfi: az őrbódéban, gyalogolva, szekéren rázódva, szobájában pipázgatva, fel-alá sétálgatva, egy tájat vagy éppen egy csatát szemlélve. Alkot: születik benne a vers — nemcsak az élmény! —, szóba, ritmusba, formába öntve, talán utolsó szaváig készen. A költő azonban nem minden esetben — sőt bizonyára a ritkább esetekben — írja le versét azonnal vagy akár rövidesen, mondjuk haza érve vagy valahol írásra alkalmas környezetre és hangulatra találva. Sokszor hetekig, hónapokig — ritka esetben évekig — hordja (Orlai Petrich találó szavával) „erős emlékezetében" a kész verset. Ez — legalábbis a filozoptert tekintve — rendjén is lenne, a költő azonban sokszor — nem mindig! — a vers tényleges születésének s az emlékezetben való elraktározásnak helyét és dátumát írja a vers alá. Az eljárás már a zsengék korszakában is ismételten megfigyelhető: például a Róza 3. (Dunavecsén készült, 1841. május—júniusból való) változata alá, az első változat születésének helyét és idejét írja oda: Ostffyasszonyfa, 1839. máj. 29. Nagyon valószínű az is, hogy a Hortobágyi kocsmárosné-t nem Hortobágyon írta le, ahogy szinte bizonyos, hogy a Nagyváradról keltezett két 1847. októberi vers: a Nézek, nézek kifelé s a Dicsérsz kedves . . . leírása később történt meg, hiszen Petőfi úgyszólván meg sem állt Nagyváradon, okt. 24-én indult feleségével Kolozsvárról, 25-én már Nagyszalontán vannak. (Különös eljárása a PÖM. Il.-nek, — 298—299. 1. —, hogy elfogadja a Nagyvárad helymegjelölést, de időpontul „okt. 25—31. "-et jelöl meg: Petőfiéknek Szalontán való tartózkodása idejét, azaz egyik megjelölésben a vers születésének, a másikban a vers valószínű leírásának adatát közli.) Persze az efféle — igazolható — Petőfi-keltezések számát jócskán szaporítani lehetne. Mint ismeretes: legproblematikusabb A királyok ellen keletkezéstörténete. Ezt a verset Petőfi csak 1848 őszén teszi közzé, de a publikálást kísérő kommentárban azt állítja, hogy a vers már négy év óta hever asztala fiókjában. Pontosan így volt-e, pontosan a négy évvel korábban született verset közli-e ekkor? Talán sohasem fogjuk tudni eldönteni. Még gyakoribb — és a belső kronológiát még jobban zavaró eset — - az, hogy Petőfi a fejében kész költemény leírásának, kötetbe, ciklusba való beiktatásának helyét, idejét írja a vers alá. Ez a szokása szintén már a zsengéknél megfigyelhető. A Petrics Somához címen emlegetett (valójában cím nélküli) vers autográf kézirata alatt ez a dátum áll: 1839. szept. 4. Ám mind a vers historikumából, mind az életrajzi körülményekből (Petőfiék e napon indulnak Sopronba !) kétségtelen, hogy a dátum a vers átadásának (esetleg letisztázásának) időpontja. Ugorjunk 7—8 évet: a Dalaim egy autográf kéziratos példányán ez a Petőfitől származó keltezés van: Pest, márczius 21. 1847. E költemény esetében szerencsénk van, nemcsak azért, mert az említetten kívül még 5 kéziratos példány ismeretes belőle, hanem azért is, mert szerepel a 6/8.846 (1846. aug. 6.) keletű cenzúrapéldányban, így bizonyos, hogy legkésőbb 1846 első feléből (de inkább 1845 végéről) való ... Igen, de mi lett volna, ha csak az az egy kézirat maradt volna fenn? (A vers, mint esett már róla szó, nincs benne az ÖK-ben.) Bizony, diadalmasan 1847. márc. 21-re kelteztük volna! A versek későbbi leírása, kötetbe (s kronológiába!) való besorolása, vagy egyszerűen végleges lezárása — igazolhatóan! — gyakran együtt jár a vers kisebb-nagyobb mérvű átdolgozásával. (Emlékezzünk csak Az őrült esetére: amit Petőfi 1846 októberében Koltón meg-, azaz leírt, elég sokban különbözik az 1845. év végi változattól.) Pándi Pál figyelt fel arra, hogy Petőfi (1848. aug. 16-án) Aranynak Az apostol elkészültét jelzi, a kézirat alatt viszont „September 1848"
