V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
MARTINKÓ ANDRÁS: Alkotásmód és kronológia
nak egy foszlánya". Megint a kötet-sorrend fétise: sehol, az eddigiekben (1843—1845) sem bizonyos, sőt még nem is valószínű, hogy a kötet végére tett versek az év végéről valók. Egyrészt Petőfi szeret az utolsó súlyos versek elé néhány könnyebb ritmusú verset beiktatni, másrészt 1844-től szereti — a kötetben! -— súlyos versekkel lezárni az évet. Ami korántsem kronológia, ettől A magyar nemzet (Járjatok be. . .) és az Egy gondolat bánt engemet keletkezhetett akár 1846 szeptemberében is. A fentebb említett két kisebb költemény későbbi sorsa is figyelmeztet valamire. A kettő közül Halhatatlan a lélek megjelent az Összes Költeményekben, a másik nem. (A cenzúrapéldányban mindkettő ott van!) Petőfi az összes Költemények-kel nem akarja lezárni költeményei kiadását, sőt az 1847. jún. 26-án kelt szerződésben már kilátásba helyez „egy olyan kötetet.... mint ezen első nagy kötet (tudniillik nagy nyolcadrétben 35 ívet körülbelül) .. ." 10 Honnan fogja („fogná") venni ehhez az anyagot? 1847—48 (első fele) termése nyilván kevés lett volna, tartalékol tehát a korábbi anyagból, elővesz régi anyagot, de (esetleg némi átsimítás után) nyilván 1847-re vagy 1848-ra keltezte volna! Emichet nem érdekelte volna a korábbi s az 1847-es kötetből kihagyott termés ... Én mással nem tudom magyarázni azt a különös tényt, hogy Petőfi számos olyan gyönyörű alkotást nem vesz be az 1947-es összes Költemények közé, melyek ellen még a cenzúrának sem lehetett kifogása (A négyökrös szekér, Visegrád táján, Kutyakaparó stb. s talán még a Dalaim is) . .. Ilyesmire is gondolni kell, amikor a Petőfi-adta kötet-sorrendet olyan nagyon tiszteljük. * * * Mindeme kitérések után térjünk vissza a Petőfi-féle ciklus és kronológia kapcsolatához, összefüggéséhez. Az elmondottak talán valószínűsítik, hogy — a ciklus-struktúra következetességének ismeretében — Petőfi fejlődési szakaszait az eddiginél pontosabban lehet kronológiailag is rögzíteni, másrészt — és ezúttal ez a fontosabb — ez a felismerés egy-egy versnek (ismétlem : egy kisebb, bizonyítható időhatáron belül) pontosabb kronológiai elhelyezését teszi lehetővé — vagy, sok esetben, legalábbis kizárja az eddigi kronológiai megállapításokat. Megint csak mutatóba egy példát: 1843 júliusával — Petőfinek a nyomorúságos pozsonyi napok utáni Pestre kerülésével s némi anyagi megállapodottságával — kétségkívül új ciklus kezdődik, mely (három kisebb alciklust felölelve) körülbelül az év végéig tart: ekkor Debrecenben, betegségéből felépülve egy újabb ciklikus-szakaszba lép. A szóban forgó ciklus versanyaga eddig minden kritikai igényű kiadásban — részben Petőfit követve — a Szemrehányással kezdődött (ez valószínűleg megfelel a kronológiai igazságnak is), utána az Erik a gabona ... következett, s a Temetésre szól az ének .. . zárta az évet. Az effajta elrendezés azonban csak a Versek (I.) belső kötetritmusának kronológiai térre való átvitele. Petőfi ugyanis a Versek I. és II. kötetét úgy szerkesztette meg, hogy a személyes jellegű én-versek után adott egy csokor „Népdal"-t (vagy ,,Néprománc"-ot), majd afféle vegyes műfajú (vagy utólag beiktatott) versek következtek, s a kötet újból egy „népdal"-csoporttal zárult. Már Havas Adolf és Ferenczi Zoltán is látta, hogy itt a kötetritmus belső erővonalai ismételten keresztezik a keletkezéshelyi és kronológiai tényeket. Az azonban kétségtelen, hogy a Szemrehányás tematikája, magatartása, műfaja, lélegzetvétele közvet10 PÖM. V. k. 1956. 170.
