V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

MARTINKÓ ANDRÁS: Alkotásmód és kronológia

len szomszédságában (különösen utána) nem születhetett az Érik a gabona ... (Feltehetően korábbról való, lásd alább.) De a ciklust lezáró vers sem lehet egy már erősen személyes mondanivalójú, de mégis dalformájú fájdalmas szösszenet: a Temetésre szól az ének . .., csakis a Megunt rabság lehet, melyben a költő az első ízben leírt szabadság „végtelenje" felé vesz új és nagyobb ívű, lendületet. A ciklusoknak fent kifejtett belső lírai logikája (és az életrajzi meg az alább kifejtendő meggondolások) alapján az egész 1843 végi debreceni termést kronológiailag más sorrendben kell (és lehet) adni. Az átrendezés során annak a valószínűsége is felmerül, hogy e — feltűnően gazdag — termés egy része korábban, valószínűleg még Pesten született, s a leírása történt meg Debrecenben, 1843 végén. Az így kikövetkeztethető — s más körülményekkel is valószínűsíthető — kronológia részletes bemutatására azonban itt nincs hely. Fővonalaiban azonban más ciklusokon is be lehet mutatni, hogy a petőfies ciklus-struktúra ismerete hozzájárulhat a pontosabb kronológiához. Mivel ismételten volt már szó róla, vegyük másik példánknak 1845 őszét, — de a Szerelem gyöngyeit — mint részben hamar lezáruló, részben nagyon világos képletű ciklus-elemet — most jórészt mellőzve. A felvidéki út, a gödöllői kínos idill, a szalkszentmártoni elvonultság után Petőfi megint Pesten van (de időnként lelerándul vidékre: szüleihez, kedves ismerősökhöz, s ez új élményeivel, ihletéseivel „meg is zavarja" az élményfolyamat egységét, a ciklus-struktúra logikáját). Az ekkori ciklusképző lírai erővonulatot az határozza meg, hogy Petőfi tele van csalódásokkal, kielégítetlenséggel, tele ölelő és támadó-pusztító vággyal, életének s költői pályájának még éppen csak derengő értelmével. (Valószínűleg ekkortájt érik Lenau, a Junges Deutschland és K. Beck részéről is az első komolyabb hatások.) A ciklus első szakaszára jellemző versek ezt a problematikát tartalmazzák (Császár Ferenc őnagyságához, Az utósó ember, Ismerjetek meg, Egy fiatal íróhoz stb.). Rövidesen azonban már feltűnnek a 2. fázisra jellemző terjedelmű, jellegű, formájú, műfajú versek: dalbeütésű, dalritmusú, — szemléletű alkotások: Alku, A szeretőm nyalka gyerek, Hegyen ülök; alkalmi, emlékkönyvbe írt versek; idilli alkotások (A négy ökrös szekér); „epikus" alkotások (Szerelem átka, a Lehel egy kísérlete); zsáner, életkép (A magyar nemes), az önjellemző, visszatekintő, a készülő változást anticipáló vers (Remény, Változás, Forrás és folyam) s általában a tárgyasított műformák (örök ölelkezés, A jegygyűrű). Ám az objektivált ihletés már ebben a 2. fázisban egyre sűrűbben nagyon is személyes lírai-gondolati mondanivaló hordozója lesz, és — más idetartozó költeményekhez hasonlóan — szinte az első fázis után rögtön átmenetet jelent a harmadikhoz. Ez utóbbi aztán tisztán is megjelenik az olyan versekben, mint: A gyüldei ifjakhoz, Álmos vagyok és mégsem alhatom, Álmaim, Szemere Pálhoz, Téli táj. Bár ezt a korszakot a készülő új kritikai kiadás gyakorlatában aprólékosan még nem vizsgáltuk át, annyit nyugodt lélekkel elmondhatunk: a ciklus-struktúra érvei mellett — még ha más kronológiai eligazító nem lenne is — elképzelhetetlen, hogy A négy ökrös szekér, A magyar nemes, a Pusztai találkozás genezisében az Álmaim után következzék időrendben, ahogy az Alku, A szeretőm nyalka gyerek, Hegyen ülök is — ha ebben az élet- és élményciklusban született — nem előzheti meg az első fázisban említett költeményeket. Ha ... — mondtuk az imént. E feltétel mögött a kronológia szempontjából igen lényeges (s a fejlődésrajz célú monográfiák szempontjából még lényegesebb) és a pontos kronológiát ma már szinte lehetetlenné tevő két körülmény: alkotásmódbeli petőfiesség húzódik meg. Az egyik az, hogy a vers „megszületésének" időpontja korántsem azonos annak szövegszerű lejegyzésével. Elég sok hiteles