V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

FENYŐ ISTVÁN: Petőfi és Kölcsey — Adalék az „apostol-motívum kialakulásához

FENYŐ ISTVÁN PETŐFI ÉS KÖLCSEY — Adalék az ,, apostol "-motívum kialakulásához — 1. Petőfi nemigen szerette dicsérni az embereket. Legkevésbé a közélet szereplőit, a politikusokat és az írótársakat. Közismert, hogy milyen mélyreható ellenérzésekkel viseltetett például a reformkori közvélemény által körülrajongott Kossuthtal és a „legnagyobb magyar"-nak nevezett Széchenyivel szemben. A hazai szellemi élet kiemelkedő egyéniségei között ő volt az egyetlen, akitől Kossuth — egyetlen röpke félmondattól eltekintve — sohasem tudott méltányló elismerést kapni. A Honvédelmi Bizottmány vezetőjéhez intézett levelei — mind az 1848. december 24-én kelt, mind pedig az 1849. január 13-i — a lehető leghűvösebbek, szinte ridegek. Széchenyiben főleg a „dicsőséges nagyurat" és a „fontolva haladó" reformert látta, vele kapcsolatban — a kiéleződött reformkori társadalmi harcok sodrában — elsősorban eltérő politikai álláspontjának adott hangot; Wesselényivel kapcsolatban is óva intette barátját, Arany Jánost attól, hogy művét az árvízi hajósnak ajánlja, mert — úgymond — „ . . . akármilyen derék ember, csak nagyúr, hiába, és a poéta nagyúrnak ne ajánlgassa semmiét, vagy a versét legalább ne"; Batthyány Lajos minisztériumáról pedig az volt a véleménye, hogy Metternich kormánya után „eben gubát" nyert vele a magyarság.

1 Ugyanilyen szűken mérte Petőfi az elismerést az íróknak is. Hogy Bajzától idegenkedett, érthető : a rettegett kritikus írta le róla először azokat az elmarasztalásokat, amelyek utóbb a Petőfi-ellenes támadások alapjául szolgáltak, ő fanyalgott először a költő rímein és mértékein. De már az kétségkívül a Petőfikarakter rendkívüliségére vall, hogy Toldy Ferencről is csupán gunyorosan tudott ítélni (Aranynak például 1848. január 29-én kelt levelében így ír róla: ,„ .. Toldiban azon oroszlánbőrbe bújt szamarat énekelted meg, kinek oroszlánbőre Toldy, saját természettől-nyert szamárbőre pedig Schedel"), — holott a tőle eltérő felfogású és ízlésű kritikusok közül még Toldy nyilatkozott róla a legkevesebb elfogultsággal.'

2 S bizony Petőfinek Vörösmartyval való kapcsolata sem 1 FEKETE SÁNDOR: Petőfi és Kossuth — ma. Kortárs 1970. I. k. 3. sz. 339—349.; FEKETE SÁNDOR: Petőfi és Széchenyi. Kortárs, 1969. I. k. 3. sz. 452—466. Az idevonatkozó Petőfi-szövegeket ld. Petőfi Sándor összes művei. Bp. 1964. VII. k. 126., illetve uo. Bp. 1956. V. k. 112. 2 Petőfinek az írótársakkal való viszonyát tanulságosan foglalja össze PÁNDI PÁL: Petőfi (A költő útja 1844 végéig) című monográfiája; erre vonatkozó adataimat jórészt innen merítem: i. m. Bp. 1961. 421—435.