V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól
július folyamán viszont (beleértve a jún. 29-i Örömünnepet is) összesen 5 ízben. Sőt lehet, hogy volt egy hatodik szavalói fellépése, amely a jegyzőkönyv hibájából maradhatott említetlen: jún. 1-én ugyanis önként jelentkezett szavalásra, 54 de erről a továbbiakban nem esik szó. Két héttel később, jún. 15-én újra önként ajánlkozik, s ezúttal — a következő, jún. 19-i ülés jegyzőkönyvében — mindjárt rá is találunk az egyébként minden kommentár nélküli feljegyzésre: Szavalt: „Petrovics Sándor az Olympi Zeüszhez, Szemere Bertalantól." 55 A szerző keresztneve elírás, a szóban forgó vers ugyanis Szemere Miklós műve, amelyre Petőfi az Athenaeum 1841. évfolyamában akadt. 56 Aligha véletlen, hogy Petőfi évvégi szavalatsorozatának első darabja — pontosabban: az, amelyről már biztos tudomásunk van •— éppen Egressy vendégszereplésének idején hangzott el: bejelentése a „Hamlet", elszavalása a „Lear király" előadása utáni napra esett. Lehetett-e a költő lappangó színészi ambícióinak felelevenítésére alkalmasabb művészt elképzelni a legszebben deklamáló 57 Egressynél? Petőfi a jelek szerint ekkor ébredt tudatára annak, hogy a Képzőtársaságban színészi törekvéseit is szolgálhatja: egy-egy hatásos, a Társaság tagjai előtt elhangzó szavalat próbára tette előadókészségét, a produkció kedvező fogadtatása biztatást, önbizalmat adhatott az újra előtérbe került színészi tervek valóra váltásához. Az említett költemény, Szemere Miklós verse erre a célra jól megválasztott, humoros darab volt: a költő arra kéri az Olymposz urát, hogy ha a halandók minden fohászát meghallgatja is, egyet utasítson el saját érdekében is: ne adja a nők kezébe az uralmat, mert akkor: „Álladról, nagy Isten! A rengő szakáll lehull, Homlokod szent üstökére Bodros főkötő lapul" stb., s a költeményt így fejezi be: Mennykirály! ki zsámolyodhoz Fölbuzog, segéld tehát: Hőst öleljen a leányka, Éh poéta dús arát, A vadász bakot ne lőjön, Bő szüret barátra jőjön, Csak kormányra nő ne üljön, Meg ne halld ez egy imát. Kár, hogy az év végén már nagyon felületesen vezetett jegyzőkönyv a szavalat lefolyásáról, sikeréről nem szól. Ugyancsak az elszavalt mű adataira szorítkozik az a júl. 20-i bejegyzés is, amely arról ad hírt, hogy Petrovics Sándor a „Magánybeszédet" adta elő Vahot Imre „Zách nemzetség" c. tragédiájából. 58 (A darab 1841-ben nyomtatásban megjelent, 59 a költő valószínűleg ebből választotta ki az előadott részletet.) Ez a produkció, egy színmű részletéről lévén szó, már a színpadi fellépés illúzióját kelthette benne. Feltehetőleg Leone hosszabb monológját adta elő: a darabnak ez a férfi főszereplője, ki Zách Bódog meg54 Uo. 50. (XXXVI. ülés 5. pont.) 55 Uo. 53. (XL. ülés 4. pont és XLI. ülés 2. pont.) 50 SZEMERE MIKLÓS: Az olympi Zeüshez. Athenaeum 1841. II. 5. sz. júl. 11, 70—72. 57 PUKÁNSZKYNÉ: i. m. I. k. 130. 58 Pápai Jegyzőkönyv 58. (L. ülés 3. pont.) A jegyzőkönyv csak címet említ, de másra, mint Vahot ilyen című, a Színműtárban nem sokkal előbb megjelent művére (1. az alábbi jegyzetet) nem gondolhatunk. — Erre a szavalatra kijelölés — tehát nem önkéntes jelentkezés — alapján került sor, vö. uo. 57: XLIX. ülés, nyárhó (júl.) 17, 4. pont: „Szavalnak: Pap Dienes, Petrovics, Petrics, Nagy Sándor." 59 Buda 1841. (Színműtár II. 11.) Egykori nemzeti színházi súgókönyvét 1. OSzK, Színháztört. Oszt. N. Sz. Z. 35.
