V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól

gyilkolásában részes, de az áldozat leánya, Zách Klára iránt szerelmet színlel, a III. „szakasz" 1. jelenetében „egyedül" van a színen és a nézők előtt felfedi sötét terveit; ez a részlet „megjátszásra", tehát gesztusokkal, arcjátékkal kísért előadásra valóban alkalmas lehetett. Hogy Petőfit évvégi szereplései alapján a Képzőtársaság egyik legjobb szavalójának ismerték el, azt a szűkszavú jegyzőkönyv helyett az ún. örömünnep programja s az erre való készülődés adatai tanúsítják. Ez a társaságokban általánosan szokásos évvégi rendezvény, melyen a diákok meghívott vendégsereg előtt mutatták be irodalmi próbálkozásaikat s bizonyították szavalókészségüket, az előadói sikerekre vágyó költő szemében különösen vonzó alkalomnak tűnhetett. A júl. 3-i ülés jegyzőkönyvében az ő nevét is ott látjuk azoké között, akik örömünnepi szavalatra jelentkeztek s e célból „a jövő ülésig megpróbáltatni rendeltetnek"/

0 E próbaszavalatok elhangzásáról és elbírálásáról nem szól a jegyzőkönyv, de minderre nyilván sor került, mégpedig Petőfire kedvező eredménnyel, hiszen két szavalatát: Gaal Józsefnek az Athenaeum 1842. máj. 3-i számában megjelent „Az ólmos botok" c. versét és Vörösmarty „Liszt Ferenchez" c. ódáját az ünnepély műsorára tűzték, sőt a nyomtatott program szerint ez utóbbit szánták zárószavalatnak.

61 (Petőfi olvasott továbbá mutatványt Orlai „Viszontorlás" c. díjnyertes novellájából is.)

r

'

2 Júl. 5-e táján került tehát sor „Az ólmos botok" nevezetessé vált előadására első ízben, majd júl. 29-én nagyobb nyilvánosság előtt másodszor. Ki erre, ki arra az előadásra emlékezett, ez az ellentmondások magyarázata. De magát a szavalatot lényegében egyformán idézik fel a fül- és szemtanúk. Mert nem volt elég csak odahallgatni, ezt látni is kellett: a „csikósruhába", vagyis lobogó ujjú ingbe, pitykés nadrágba öltözött, kezében fütyköst forgató Petőfi a verset indító „Hahó, tekintetes karok és rendek!" kiáltással rontott oda a szavalóhelyre, s öklével rávágva a kis asztalra, folytatta: „Utánam csak, majd én elől menendek!" — és így tovább: nemcsak deklamált, hanem játszott is: hatásos színészi produkciót mutatott be, nagy közönségsikert aratott/'

3 Bodola Gyula „Miért hagyja el Petőfi Pápát?" c. dolgozatában"

4 éppen ezzel a sikerrel hozza közvetlen összefüggésbe Petőfinek Pápától való megválását, ami a korábbi, Ferenczitől is elfogadott magyarázat lényeges Korrekciója ugyan, de a tényleges összefüggéseknek csak egyik elemét ragadja meg s ezt el is túlozza. Az „Ólmos botok"-kal elért siker már maga is következmény volt: nemcsak az a tény, hogy Petőfi sorozatosan vállalkozik szavalásra, hanem az is, hogy az egyik erre alkalmasnak látszó verset látványos módon, .megjátszva" adja elő, a színpad ihletését árulja el, s jelzi azt is, hogy Petőfi Egressy mozgásában, arcjátékában felfedezte az újszerűt, követésre méltót, a minden lehető módon: dikcióval, mozgással, gesztusokkal és külső eszközökkel való jellemzés elvét, azt a realisztikus stílust, amivel co Pápai Jegyzőkönyv 55. (XLV. ülés 1. pont.) 01 Az ünnepi műsor elhúzódása miatt — a jegyzőkönyv szerint — több szám elmaradt; lehetséges tehát, hogy a „Liszt Ferenchez" c. költemény elszavalására sem került sor. (Vö. FERENCZI ZOLTÁN i. m. I. k. 255. jegyz.) 62 L. az örömünnep nyomtatott műsorát („örömünneprend", vö. 26. sz. jegyz.): Petrovio Petőfi felolvasása, ill. szavalatai: 9., 14., 21. sz. 63 HALASY ALADÁR: Petőfi Pápán. Fővárosi Lapok 1877. szept. 20., 1029. (Tarczy Lajos elbeszélése nyomán); ORLAI: i. m. 347—348; CS. I. [UDVARDI CSERNA ISTVÄN] : Petőfi első szónoklata. Vasárnapi Újság 1882. dec. 31., 847—848; KOZMA S ANDOR: A múltból. Nemzet 1883. márc. 25., regg. k. 6—7. M Pápa 1914. Megjelent a Dunántúli Ref. Egyházkor. Főiskola Értesítője 1913/1914. évf.-ában. Klny. is. 7* 99