V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
SOLT ANDOR: Amikor Petőfi statiszta volt... — Két hónap a Pesti Magyar Színház történetéből
A mai Rákóczi út és a Múzeum körút határolta saroktelken álló Pesti Magyar Színház 1839 márciusában fennállásának huszadik hónapjába lépett, március 10-én tartották a 494-ik előadást. 17 Közadakozásból jött létre, szervezetét tekintve azonban megyei intézménynek számított. (Csak egy év múlva, 1840-ben helyezték, az 1840 :XLIV.t.c. alapján, az országgyűlés hatáskörébe; ekkor vette fel a Nemzeti Színház nevet.) Mind az országos gyűjtést, mind az építkezést Pest megye kezdeményezte és irányította, az üzem megindításához és fenntartásához szükséges tőkét pedig a vármegye vezető nemesuraiból alakult részvénytársaság útján teremtették elő. A részvényesek azután a színház vezetését egy választmányra bízták, amely a hatalmat részben közvetlenül, részben pedig egy általa megbízott igazgató útján gyakorolta. Ez a kettősség kezdettől fogva melegágya volt a hatásköri súrlódásoknak, és azzal a következménnyel járt, hogy a választmánnyal ellentétbe került és elkedvetlenedett igazgatók sűrűn váltogatták egymást, ami mindig zökkenőt okozott a színház életében. Petőfi is tanúja lehetett egy ilyen kritikus helyzetnek: Nyáry Pál — Bajza József, Szentkirályi Móricz, Ilkey Sándor és Ráday Gedeon után immár az ötödik igazgató — alig három hónapos működése után április 15-én leköszönt állásáról, s a választmány ismét Ilkey Sándort bízta meg az ügyvitellel. 18 A Pesti Magyar Színház fővárosunk egyetlen magyar nyelvű színháza volt, ami azt jelentette, hogy az akkor 120 ezer lelket számláló lakosság, valamint a Pesten megforduló vidékiek valamennyi rétegének művelődési és szórakozási igényét kellett kielégítenie. Dalszínház, prózai színház és operettszínház funkcióját látta el egymagában, s ezt az összetett feladatot természetesen csak egy nagyobb létszámú személyzettel lehetett megoldani. Az 1839-es adatokat tartalmazó színházi zsebkönyv 111 13 színész és 7 színésznő, valamint 8 énekes és 4 énekesnő nevét tünteti fel. Ezek a számok azonban csak megközelítő pontossággal tükrözik a valóságos helyzetet. Egyrészt ugyanis állandó volt a fluktuáció: éppen az elsőrendű tagok gyakran hónapokig tartó ..műutazásra", azaz vidéki körútra mentek, másrészt egyes színészek (pl. Udvarhelyi Miklós) énekes szerepeket is vállaltak, és fordítva: több énekes, (Éder Lujza, Egressy Benjamin, Szerdahelyi József) rendszeresen fellépett prózai darabokban is. A zenekar — amelynek élén akkor már Erkel Ferenc állt, — 36, az énekkar is 36, a tánckar pedig 5 főből és a tánciskola növendékeiből állt. Az énekkar tagjaira osztották ki a kisebb prózai szerepeket is: „A kardalnokok és kardalnoknék a színjátékokban is részt vesznek" — mondja a beszámoló. Ehhez a színész- és énekesgárdához járult azután a technikai, ruhatári, pénztári és gazdasági személyzet, azonkívül még 2 orvos, 2 súgó, 2 leíró, egy hajfodrász és segéde, egy „hangműtárnok" (Láng Ádám, a kiérdemesült színész), s egy könyvtáros, mely utóbbi állást is színész (Balog István) töltötte be. A rendezői tisztet is színészek látták el: a színjátékban Fáncsy Lajos, az operában Udvarhelyi Miklós, a bohózatokban Komlóssy Ferenc. A statiszták név szerint nem szerepelnek a 17 vö. BIRÓ LAJOS PÁL: A Nemzeti Színház története 1837—1841. Budapest, 1931. 104. 18 A színház felépítésének történetét, szervezetét stb. ld. PUKÁNSZKYNE KÁDÁR JOLÁN: A Nemzeti Színház százéves története. Budapest, 1940. I. k. 37—44. és 51—fii. 19 Pesti nemzeti játékszíni zsebkönyv 1840-ik évre. Kiadták GILLYÉN SÁNDOR és NAGY FERENC, pesti magyar színész társaság' súgói. Budán, 1840.
