V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

SOLT ANDOR: Amikor Petőfi statiszta volt... — Két hónap a Pesti Magyar Színház történetéből

példás szorgalommal kutatta fel és állította össze Petőfi aszódi olvasmányait,

ls de arra már nem gondolt, hogy érdemes lenne egyszer annak is utánanézni, milyen drámákat volt alkalma Petőfinek a Pesti Magyar Színházban eltöltött két hónap alatt megismerni, milyen darabokban léphetett fel.

1/1 De még Hatvány Lajos, az életrajzi dokumentumok körültekintő és éleselméjű kommentátora is mindössze annyit mond, hogy Petőfinek „a színház körül szerzett siralmas tapasztalatait nagyjából egyformán adják elő az életébe beavatottak."

15 Ebben az érdektelenségben nyilván közrejátszott az a körülmény, hogy maga Petőfi is bagatellizálni látszott életének ezt a fordulatát. Ez azonban ne tévesszen meg minket. Hogy Petőfi 1845-ben — hat év előtti soproni magatartásával ellentétben — a Pesti Magyar Színháznál teljesített szolgálataiból csak azokat emelte ki, amelyek kívül estek a művészet szféráján, az adott időpontban és helyzetben érthető: a felvidéki diadalát napjaiban statisztáskodására joggal tekinthetett úgy vissza, mint kivívott költői rangjának ellenpólusára, a színház világát — költői túlzással ugyan — bízvást hozhatta közös nevezőre a durva, embertelen kaszárnyaélettel. Meg aztán az Üti rajzokkal nem is az volt a célja, hogy pályájának régebbi eseményeiről kimerítő teljességgel valljon; riport-sorozatot írt, nem önéletrajzot. A tudománynak viszont vállalnia kell azt a feladatot, hogy valamennyi feltehető és igazolható körülményt figyelembe véve, teljes egészében feltárja ennek a két hónapnak a történetét is — hacsak nem kételkedünk a színház lélekformáló hatásában és a lángész minden benyomást felfogó és magábaolvasztó képességében. Ehhez természetesen elsősorban a Pesti Magyar Színház viszonyait kell jól ismernünk. Tanulmányunknak éppen ez a célja: megkíséreljük feleleveníteni a színház múltjának 1839. március 10-től május 7-ig terjedő szakaszát,

16 különös tekintettel arra, hogy ez a nyolc és fél hét egyúttal legnagyobb költőnk pályafutásának egyik epizódját, bizonyos mértékben későbbi színészéletének, sőt irodalmi szereplésének előjátékát képezte. Az erőnek erejével színi pályára készülő Petőfi bizonyára mohó érdeklődéssel kísérte a színházi üzem egész működését, életét; de nem vitás, hogy figyelmét elsősorban a színészek egyénisége, játéka, valamint az előadott színdarabok ragadták meg. Ezért fogjuk mi is mondanivalónkat a színház együttesének, azután pedig játékrendjének ismertetése köré csoportosítani. 13 I. m. 80—86. U Később Shakespeare és Petőfi c. tanulmányában (Magyar Shakespeare Tár, III. k. 1910. 1—24.) már utalt arra a feltehető hatásra, amelyet a Lear király 1839. március 19-i előadása Petőfiben keltett. Abban azonban téved Ferenczi, hogy költőnk a Lear király május 15-i előadását is látta — ő maga állapította rríeg, hogy a statisztáskodásnak május 8-án vagy 9-én vége szakadt. 15 I. m. 278. — Tanulmányom befejezése után jelent meg FEKETE S ANDOR: Petőfi a vándorszínész (Bp. 1969.) c. kismonográfiája, amelyben a mind ez ideig legjobb összefoglalást olvashatjuk „a színházi szolga" Petőfiről. (16—21.) 16 Semmiféle konkrét adatunk sincs arra vonatkozólag, hogy mikor lépett Petőfi a színház kötelékébe. Apjával március 8-án szakított, utána — saját szavai szerint „hosszabb utánjárásába" került, míg felfogadták. Ez lehetett egy hét is, lehetett egy-két nap is; a „hosszabb" kifejezés nem jelent feltétlenül hosszabb időt, hanem esetleg az utánjárás nehézségeire céloz. Március 10-én a Peleskei nótáriust adták, azt a darabot, amelyben a legtöbb statisztára volt szükség — talán éppen ez a körülmény jött segítségére. De ha nem így történt is, módszertani szempontból ez a dátum látszik a legalkalmasabb kezdőpontnak. — Teljes homály fedi az ajánló személyéb is. Vajon nem Hruz Pál, anyai ágon rokona, aki a színház szabója és ruhatárnoka volt? Petőfi pesti diák korában sokat járt hozzá. Gondolhatnánk arra is, hogy valamelyik még Aszódról ismerős színészhez folyamodott — az Aszódon vendégszereplő truppról azonban még nem sikerült biztos adatokat szerezni.