V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

RÓNAY LÁSZLÓ: A Nyugat Petőfi-képe

ADY ENDRE (Székely Aladár felvétele) Nyugat maga sem követte Adyt. A legjobb bizonysága ennek Babits Mihály Petőfi és Arany című tanulmánya,' amely sokáig meghatározta a kor Petőfiképét, részben azért, mert Babits az igazságtevés igényének hangoztatásával közeledett Petőfi költészetéhez. Már a bevezetésben ezzel az attitűddel idézi a két pártot, amelyik azon verseng, melyikük költője a különb. Arany-e, kit hívei „bizonyos arisztokratikus magasságba helyeznek Petőfi fölé", vagy Petőfi, kinek nevét Ady „túlzott követői" tűzték zászlajukra. Babits ekkortájt még meglehetős ellenszenvvel nézte Ady költészetét és magatartását, érthető, hogy elsősorban őt és iskoláját, illetőleg a neki tulajdonított romantikus zseni-elméletet hibáztatja a kép torzulásai miatt. „Ady iskolája — írja —, melynek igen romantikus ideálja van a zseniről, mint Balassában és Csokonaiban, úgy Petőfiben is ennek az ideálnak a megtestesülését szeretné látni; ők Petőfi regényes életéből, idealisz7 Nyugat 1910. II. 1577.