V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

FENYŐ ISTVÁN: Petőfi és Kölcsey — Adalék az „apostol-motívum kialakulásához

Petőfi számára valószínűleg ők ketten, Szemere Pál és Kazinczy Gábor kapcsolták össze mind a Kölcsey, mindpedig a Kazinczy-névvel az „apostolság" fogalmát. 4. Két dolgot szerettem volna megvilágítani az elmondottakkal. Az egyik az, hogy bár Az apostol az elszigetelt forradalmár tragédiája, ez a tragédia, sajnos, éppen nem volt elszigetelt jelenség Magyarországon. Még a reformkorban, nemzeti történelmünknek egyik leginkább „felfelé menő" korszakában sem. Az ,,apostol"-szerep csírája, alapgondolata már 1832-ben, az érdekegyesítő ideológia megalapozásának időszakában megszületett, s éppen annál a vezéregyéniségnél, aki ennek az ideológiának legnagyobb hatású és karakterű fundátora volt! Jeleként és tanúbizonyságául annak, hogy az osztályok összefogásának elvipolitikai programja, mely a történelem ritka percének volt-lehetett nálunk eredménye, már születésekor magán hordta kényszerűsége, korlátozottsága, a nemesi tömegek falanxszávai való elkerülhetetlen kompromisszum elemeit. Kölcsey „Apostola", a Kazinczy-emlékbeszéd messzehangzóan vall arról, hogy minő nehézségeket jelentett Magyarországon a társadalom mélyreható átalakítása programjának képviselete, egy olyan osztály tagjaként, amelynek túlnyomó többsége e programot nem akarta, vagy ha igen, akkor fogcsikorgatva, végrehajtását folyvást akadályozva, voltaképp „önmaga ellenére" akarta. Amely az érdekegyesítésen elsősorban és mindenekelőtt önmaga, a nemesség rendi érdekeinek egyesítését értette és támogatta. Másrészt Petőfi és Kölcsey említett műveinek belső összefüggése újabb fényt vet Kölcsey alapvető jelentőségére a magyar társadalmi progresszió fejlődésében, társadalmi gondolkodásunk újabbkori történetében. Hatását, szerepét eleddig jobbára a nemesi liberális reformideológia és a népnemzeti esztétika elvi bázisának kidolgozásában, Kossuth, illetve Erdélyi, Arany útjának előkészítésében körvonalazta tudományunk. Hozzátéve természetesen azt, hogy a jobbágyfelszabadítással a polgári nemzetállam megvalósításáért harcoló centralisták, Eötvös és Szalay László is az ő szellemi öröksége továbbépítőinek tekintették magukat. De Kölcseytől még egy harmadik út is vezet előre: markáns, hajlíthatatlan karakterének példája, a hűbéri Magyarország elleni gyűlölete Petőfi számára is útmutató volt. 48 márciusának és szeptemberének viharos zúgásában Kölcsey hangja is ott hallatszik. S ebben ragadható meg életművének nagyszerűsége igazán: egyként szólt és szól mindazokhoz, forradalmárokhoz és reformerekhez, akik új emberhez méltó hazát akartak és akarnak építeni maguknak itt, a Dunatájon. Azokhoz, akik nem tudják végérvényesen elfogadni a sorsot, amelybe beleszülettek, akik alakítói kívánnak lenni szabad életüknek.