V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

FENYŐ ISTVÁN: Petőfi és Kölcsey — Adalék az „apostol-motívum kialakulásához

Mégis: hogyan, milyen úton-módon juthatott el Petőfihez az 1832-ben elhangzott Kölcsey-beszéd? Hiszen elhangzása óta több mint másfél évtized telt el, s a reformkori fejlődés felgyorsult áramában, az új meg új politikai művek sodrában arról jószerivel meg is feledkeztek! Erre nem nehéz felelnünk. Az emlékbeszéd 1833-ban jelent meg először, abban a Muzárion című folyóiratban, amelyet Szemere Pál szerkesztett, majd kötetben 1840-ben, a költő összes műveinek sorozatában (Petőfinek nyilván megfordult a kezén ez a kiadás!), amelynek ugyancsak Szemere Pál volt — Eötvös Józseffel és Szalay Lászlóval karöltve — a gondozója.

11 Az a Szemere, akit Kölcsey lelke elválhatatlan feleként szeretett, s aki ugyancsak rajongásig tisztelte nagy barátját — egyszersmind a nála jóval ifjabb Petőfit is! Szemere Petőfivel már 1844-ben kereste a közelebbi kapcsolatot, a támadások idején ama válogatott kevés ember közé tartozott, aki nemcsak felismerte a költő zsenijét, de nyíltan hirdette is azt.

1- Annyira jólesett ez az űzött vadként üldözöttnek, hogy versben köszönte meg: arról téve vallomást, hogy még a nemzet áhított tapsa sem lesz előtte kedvesebb, mint az ,,. . . mellyel pályám kezdetén Egymagad által üdvezeltetém."

1

' A hozzá vonzódó Szemerétől éppenséggel eleget hallhatott Petőfi Kölcseyről, Muzárionról, emlékbeszédről egyaránt. S a másik szál a másik jóbarát, aki az emlékbeszéd megörökítette ..szent" nevet viselte: Kazinczy Gábor. Nemcsak azért kell erre gondolnunk, mert a Petőfihez oly közelálló írótárs a „mozgalomliteratúra" koncepciójának hazai kialakítója ugyancsak nagybátyja nagyságának „árnyékában" nőtt fel, hanem mivel az „apostol"-téma közvetítésében éppenséggel nem jelentéktelen szerepet játszott. Az ő negyvenes évek elején megjelentetett cikkeiben — mint arra egy másik tanulmányomban rámutattam — tűnt fel sorozatosan a Petőfi megvalósította magatartáseszmény követelménye.

1

'

1 Méghozzá néven nevezve azt: „apostolság". Csupán 1841-ben közzétett Mickiewicz-fordításából, a Zarándokság könyvei átültetéséből idézek: „. . . amint az apostolok tanításokat, isten és szabadság nevében elkezdek: elhagyá azonnal a nép a bohókat s az apostolokat követé"; „. . . Ügy vagytok az idegenek közt, mint apostolok a pogányok között"; „. . . Legyetek hát oly tökélyesek, mint az apostolok" stb. S csupán egy Kazinczy Gáborcikkre hivatkozom még: Heine Jellem című írásának átültetésére, melyben azt fejtegeti, hogy a tömeg szemhatára sohasem hatol el a magas szellemek köréhez, könnyen elmarasztalhatja őket. A közvetítő „lánc" tehát itt is. ott is adva volt: 11 Muzárion 1833. XXVIII. rész. 376—389. Kötetben először: Kölcsey Ferenc Minden munkái. Szerkesztik EÖTVÖS JÖZSEF, SZALAY LÁSZLÓ és SZEMERE PAL. Pesten 1840. II. k. 170—179. 12 Petőfi legnagyobb üldöztetésének idején a nála harmincnyolc esztendővel idősebb költőtárs, akkor már a magyar irodalom egyik „nagy örege" ilyen csodáló hangú levéllel köszöntötte őt: „...Téged saját kebled örök ifjúságú istene szólaltat meg, s gyermek, s legény s férfi éveidben egyaránt. Tünemény, mely a világirodalom történetei között a legszerényebben szólva bár: ritka és gyér; én hasonlót egyet sem tudok, egyre sem emlékszem." Szemere levele 1846. augusztus 29-én kelt. Vö.: PÖM. VII. k. 36. — Kapcsolatukra ld. uo. 305—306. 13 PETŐFI: Szemere Pálhoz. PÖM. I. k. 361—362. 14 FENYŐ ISTVÁN: A „mozgalomliteratúra" koncepciója Kazinczy Gábor írói körében. Irodalomtörténet 1971. 3. sz. 518—519. — Kazinczy Gábornak Petőfi útját előkészítő szerepét és jelentőségét sokrétűen elemzi T. ERDÉLYI ILONA: Az ifjú Magyarország és Kazinczy Gábor. Irodalomtörténeti Füzetek 48. sz. Bp. 1965. című könyvében.