V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása

Petőfinél és legközelebbi barátainál nem találjuk ennek a nacionalizmusnak nyomait. Éppen ezért (többekkel egyetértésben) én sem fogadom el Petőfit az Eperjesről „Nyesy Demeter táblabíró" aláírással a Pesti Divatlapnak küldött cikkek szerzőjeként.

70 Nem lehet perdöntő e kérdésben, hogy egy temesvári levelező később a költő „eredeti erére" vélt ráismerni ebben a levélben,'

7 s az sem, hogy Vahot vagy Petőfi nem tiltakozott azonnal e gyanúsítás ellen. A költőnek kisebb gondja is nagyobb volt akkor annál, hogy egy őt végeredményben dicsérni óhajtó megjegyzés ellen tiltakozzék, Vahotnak pedig hízeleghetett, hogy Petőfivel kapcsolatban használt kifejezését

78 más is átvette. Minthogy ő valóban nacionalista volt, s annak képzelte volt segédszerkesztőjét is, nem is láthatott nagy különbséget Petőfi vélt felfogása és „Nyesy táblabíróé" között. Az álnevű szerzőt akkor nyilván nem is óhajtotta leleplezni, s hogy sok év múlva emlékirataiban határozottan Petőfi szerzősége mellett nyilatkozott, mondván, hogy akkor választották meg Gömör megye táblabírájává, az csak Vahot emlékezéseinek a megbízhatatlanságát s nem Petőfi szerzőségét bizonyítja.

79 Véleményem szerint Nyesy cikkét egészen biztosan helybeli írta (ez a tartalmából és a szerző második nyilatkozatából is világos), valószínűleg a fiatalok egyike, vagy környékbeli diák. Igaza van Kiss Józsefnek, hogy „... míg Petőfi németellenes megjegyzéseit (Üti jegyzeteiben) enyhítő humor szövi át, Nyesy nacionalizmusa epés, sőt agresszív".

80 Ez a döntő különbség Nyesy és az 1845-ös Petőfi között (a későbbiről nem is szólva), és én még azt sem látom bizonyítottnak, amit Kiss egyezőnek érez bennük: „Nyesy nacionalista és az ekkori Petőfi is az." Az az öntudat, hogy valaki egyik vagy másik nép tagjának érzi és vallja magát, s ezt az „állapotot" megváltoztathatatlannak tekinti, ehhez ragaszkodik (ilyen öntudat kétségtelenül volt Petőfiben, de mindig megvolt, később, a világszabadság megéneklésekor is), nem nacionalizmus. Hogy az „ekkori" Petőfi sem volt nacionalista, azt két adat hadd szemléltesse a költő ifjúkorából. Említett soproni barátai közé tartozott Pákh mellett Fabriczius Endre, aki mindkét társaságnak, a magyarnak és a németnek is tagja volt. Ez nem egyedülálló jelenség Sopronban, s Petőfi is természetesnek találta ezt, hiszen elfogadta Fabriczius barátságát és a német könyveket, ami a nála egyes életrajzírók, főleg Hatvány által felfedezni vélt nacionalista elfogultság esetén nem lett volna lehetséges. Még Pándi Pál is (védve Petőfit a nacionalizmus vádja ellen) „a kamaszkori, talán olykor szélsőségesebb nacionalizmus"-ról beszél, bár ennek szerinte sem maradtak írásos nyomai, majd azt mondja, hogy Selmecen „nem lobban fel benne a szélsőséges nacionalizmus". Szerintem Petőfivel kapcsolatban kevésbé szélsőséges nacionalizmusról sem 76 FEKETE SÁNDOR fejtette ki (ItK 1958. 208—214. és Petőfi a segédszerkesztő, Bp. 1958. IF 20), hogy Petőfi írta a tárcacikkeket, s az akkor lezajlott vita után (Itk 1958. 430) DIENES ANDRÁS csatlakozott e nézethez (ItK 1958. 509). Bár erős fenntadtásokkal, KISS JÖZSEF is felvette őket a PÖM VII. kötet Pótlásába, PÁNDI PÁL pedig P. S. összes prózai művei és levelezése (Bp. 1960. 580—584) c. kötetbe a nem hiteles írások közé. KISS fenntartásaival FEKETE legújabban a régi tanulmányt is újra közreadó Mezítláb a szentegyházban (Bp. 1972. 97—117) c. kötetben szállt vitába. — Petőfi szerzőségét kétségbe vonta HATVÁNY LAJOS (2. kiad. I. 755), LUKÁCSY SÁNDOR (ItK 1965. 721), s a kérdést részletesen elemző tanulmányában (amelyet a szerző szívességéből kéziratban olvashattam cikkem korrektúrája idején). Lényegében közös álláspontra jut velem MARTINKÓ ANDRÁS is, Petőfi prózájának legalaposabb ismerője. 77 PD1. 1845. aug. 21. 78 VAHOT IMRE írt először Petőfi „eredeti eréről". 79 HATVANYl: III. k. 78—79. 80 PÖM. : VII. k. 625.