V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása
beszélhetünk, amit ez a soproni eset is igazol. 81 Ezt igazolja másik adatunk is: nem volt nacionalista az az ugyancsak alföldi, kecskeméti születésű magyar tanár, Homokay Pál sem, akit az Eperjesről távozó Petőfi Losoncon felkeresett. 82 A Homokay által kiadott selmeci diáktársasági zsebkönyvet, a Kis koszorút még Aszódon olvasta a kisdiák Petőfi, s onnantól kezdve hathatott rá annak felfogása a nemzeti kérdésben. Azt írja ugyanis Homokay a Kis koszorúban a diáktársaságok „nemzeti hasznát" említve: „De midőn itt a nemzeti lélekről szólok: nem értem alatta a nemzeti vak buzgóságot, a vastag nacionalizmust; mert az ugyan inkább sírja, mintsem életre kelése egy nemzetnek; mivelhogy avval az embertelen nemzeti gyűlölség szoros egybefüggésben van, melynek azt a tetemes kárát vallja a nemzet, hogy általa egyéb nemzeteket magától elidegenít, mert ki gyűlölt és megutált s vettetett erőltethetné meg emberi természetét annyira, hogy vele megbékélni nem vágyó embertársához magát erővel kösse?" Azt is elmondja Homokay, hogy mikor Pozsonyba került, szlovák asztaltársai sokszor gúnyolták magyar beszéde miatt: ,,. . .ezt is köszönettel veszem jó atyafiaimtól; mert kárhozatos szokásoknál fogva megtanítottak minden nemzet általányos tiszteletére s megbecsülésére, felébresztvén bennem azon szikrát, mely a jóért még ma is minden nemzet eránt altaljában lángol, s fog éltem fogytáig lángolni". 83 Ha Petőfi ezzel ellentétes felfogást vallott volna, nem tisztelgett volna az utolsó aszódi évben buzgón olvasott könyvecske szerzőjénél. 84 Különben is egészen más kérdés foglalkoztatta akkor, amikor Nyesy cikke megszülethetett: a Pesti Divatlapnak ugyanabban a számában jelent meg Tarczy Lajoshoz írt nyílt levele, s a volt pápai diáktársak és barátok gyanúsítása most bizonyára jobban érdekelte, mint az eperjesi színház német komédiásai, az ottani kávéház németül vitatkozó „tejfeles magyar aristocratái", vagy W. úr. „antinacionalis csin"-je, ha egyáltalán feltételezhető lenne, hogy Petőfi ilyen stílusban beszélt eperjesi élményeiről. Azt sem értem, hogy Kiss József miért említi Petőfi mellett még „számba vehető többi íróként" Sárosyt, akinek eperjesi éveiben egészen más volt a magatartása, mint e névtelen „táblabíróé", az agresszív nacionalizmustól ugyancsak távol álló Tompát, a nem eperjesi Pákhot (aki egész családjával együtt nem tartozott az agresszívan magyarkodók közé) 85 , s az Eperjesről már évekkel azelőtt elkerült Vahotot. Nem csoda, hogy így „szemléleti, tematikai és stílusegyezések alapján" végzett egyeztető kísérletei „kudarccal végződtek". Én nem azt mondanám Tompa, Pákh és főleg Sárosy prózájáról és felfogásáról, hogy „semmivel nem áll közelebb a Nyesy-féle cikkekhez, mint Petőfié", hanem hogy egyformán távol állnak tőle, s Kissel ellentétben azt is „kizártnak" tartom, „hogy a tárca a három eperjesi jóbarát: Petőfi, Kerényi, Tompa közös elhatározásából született". 86 Miért ne nyugodhatnánk bele, hogy egy névtelenebb eperjesi fiatalember írta ezt az „agresszívan nacionalista" tárcacikket, amely korántsem olyan „eredeti erű" vagy elmés, hogy Petőfit vagy barátait kelljen gyanúsítanunk vele, mint a temesvári levelező tette. Bizonyára jólértesültségét akarta fitogtatni, azt, hogy olvasta az Üti jegyzeteket és a többi hírt Petőfi útjáról. Kár volt, mert meg81 PÄNDI PAL: Petőfi hazafias és politikai lírájának a kezdetei. Tanulmányok: 198. és 200. — Ld. még BODOLAY: 32—34. 82 HATVANYl: III. k. 48—49. Homokayről ld. még BODOLAY: 160—171., 246. 83 Kis koszorú 25. és 77—78. Ld. BODOLAY: 33. és 654. 84 Petőfi aszódi olvasmányairól ld. FERENCZI ZOLTÁN: Petőfi életrajza. Bp. 1896. I. k. B5. 85 Ezt mutatja Albert öccsének, PÁKH KÁROLYnak Petőfi látogatásáról írt visszaemlékezése is. (HAT VANY2: I. k. 724—729.) 86 PÖM. : VII. k. 653.
