V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása
Hely hiányában Az erdei lak végigritmizálását mellőznünk kell, csak a „szabadság-strófát" vegyük még szemügyre, amely a mellékhangsúlyokkal és a sorfelezővel kapcsolatban némi általánosítható tanulsággal szolgál : Nincsen itten / rabság, // nincsen itten / wrkény, / Mely parancso- / Zárját // mennydörögve / adja; / Csak az / égihábo- / rúnák zeng j koronként / istentiszte- / Zeíre // buzdító / szózatja. / Az első sor a 4 + 2-es „ritmusideált" is tökéletesen kielégítené. A második sor első felében azonban — szerintem — nem a ritmusideál kényszerének engedve ritmizálunk így, hanem mert a negyedik szótag után a mellékhangsúly akkor is felléphet, ha a megelőző, összetartozó négy szótag közül nem az első volt a hangsúlyos. A harmadik sor ritmusdöccenését is a mellékhangsúllyal tudjuk többé-kevésbé elsimítani. A módosító szócska és a névelő tulajdonképpen hangsúlytalan, de azért a sorkezdő Csak mégis kaphat annyi nyomatékot a megszólalással, hogy lassan ejtett kétszótagos ütem hangsúlyos része lehessen, s az utánuk kezdődő hosszú szó első, hangsúlyos szótagja új ütemet kezdhessen, így a -rúnák szótagok a mellékhangsúly tagoló hatására leválhatnak a szó végéről (erős sorfelezőt azért itt persze nem kapunk ; de ilyen hely csak egy van még az egész versben), és csatlakozhatnak a „zeng" igéhez. Nem állítom, hogy így tökéletes ennek a sornak a ritmusa, de még mindig sokkal jobb, mintha olyar trochaikus lüktetést akarnánk belemagyarázni, amely pirrichiussal kezdődik és spondeussal végződik, vagy a 4 -f 2-es ritmusideált keresnénk benne: „Csak az égi- / hábo- / / rúnák zeng ko- / ronként / ". Az utolsó sor első felét ismét a beszédünk „természetes ízelődéséből" adódó mellékhangsúly osztja 4 + 2-re, viszont ugyanezek a természetes beszédhangsúlyok nem engedik a sor második felének 4 + 2-es, hanem csakis 3 + 3-as tagolódását. A merev zenei képlet a legtöbb esetben nem valósul meg, ha szabályosan hangsúlyozunk, s magam is ennek a ritmuselméletnek az elégtelenségét éreztem meg legelőször. Akkor még nem jelent meg a Rendszeres magyar verstan, csak Horváth Jánosnak A magyar vers (1948) című kötete s korábbi verstani munkái. De sem a kétféle (szokványos és gyors típusú) nemzeti ritmus feltételezésével, sem a beszédnyomatékok ellenére érvényesülő „zenei fogantatású ütem" elképzelésével nem tudtam egyetérteni. Különvéleményemet akkor csak néhány egyetemi hallgatónak mondhattam még el előadásaimban. Azóta Vargyas Lajos sokban az én elgoodolásaimhoz hasonló, de több lényeges kérdésben attól eltérő magyarázatai váltották ki a legújabb verstani vitákat. Ügy tűnik, a kérdés még nincs lezárva. A viták után még mindig a Rendszeres magyar verstan tekinthető érvényben levő verstanunknak: az elmúlt években újra megjelent könyvesboltjaink kirakataiban. Ugyanakkor Németh László azt panaszolja, hogy bár voltak, akik régi Magyar ritmus című tanulmányát is elővették; „verstani okvetetlenkedésem olyasmi maradt az emberek szemében, mint Erdélyi József nyelvészete.'"Mielőtt költőnk távozott Eperjesről, nemcsak a város környékét ismerte meg alaposan, hanem barátai révén bejáratos lett az eperjesi házakhoz is. Az egyik ilyen ebédről, a Kolbenheyeréknél lezajlottról volt már szó. A körülötte forgó diákságnak egy másik tagjától származik a feljegyzés, hogy általában közszeretettel fogadták, bárhová ment, s gyakran hívták meg ebédre, nagyobb társasá72 NÉMETH LÁSZLÓ: Kiadatlan tanulmányok. Bp. 1968. II. k. 205.
