V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása

költeményeimben nincs, az igaz, de nem is akartam, hogy szorosan legyen .. . az ösztön vezet, s ahol ők engem rím és mérték dolgában a legnagyobb hanyagsággal vádolnak, talán éppen ott járok legközelebb a tökéletes, az igazi magyar versformához".

09 A természetes élőbeszéd adja a ritmusát Az erdei Zaknak is, így lesz belőle felező tizenkettes. Mint már többen rámutattak (legelőször Arany János), a magyar versütem nem hangsúlyos föltétlenül az első szótagján, hosszabb szavainknál pedig (ezt Arany László vette először észre)

70 az ötödik szótagon jelentkező mellékhangsúly segít a ritmikus tagolás megvalósításában. Az erdei lak esetén a következőképpen : Meg nem árt /' erőtlen // rzaZmafölde- / Zenek, / Ha dühét / a szélvész íj a vidékre / fúja. / Vagy egy másik versszakban, ahol a szerelem témája kezdődik: Mint a / kergetett őz, /,/ fut le / gyors futással / Kis patak / magasról // a oölgy j mélységébe; j Kétfelől / virágok, // mint kacér / Zeánykák, / Kandikálnak / a víz // fényes / tükörébe. / Próbáljuk meg ezt a versszakot a 4 + 2-es ritmusideál szerint elmondani, s mindjárt kiderül, hogy épp olyan erőszakot követnénk el nyelvünk ellen, mintha a trochaikus képlet nyomatékait akarnók hangoztatni. Négyesy szerint a zenei hangsúly, amelyet állítólag valamikori zenei ütemősétől örökölt minden nem énekelt, hanem mondott, ún. szóversünk vagy beszédversünk is, elnémítja ilyenkor az értelmi hangsúlyt: Mint a kerge- / tett őz, jj fut le gyors fu- / íással / Kis patak ma- / gasról // a völgy mélysé- / gébé; /, Kétfelől vi- / rágok, // mint kacér le- / ánykák, / Kandikálnak / a víz // fényes tükö- / rébe. / Horváth János a következőképpen „játssza át" ezt a verset „naiv, laikus felfogású" „fictiv magyar" ütemezésűvé: Mint a szív az / első // szerelemnek / titkát, / Rejti a kis / kunyhót // bércek koszo- / rúja. / Az én ritmusideálokat nem feltételező, hangsúlyos helyek lüktetői szerinti ütemezésemben az első sor ugyanilyen lenne, a második sor első fele viszont jó példa a variációk lehetőségére: ha hangsúlyozom a jelzőt, akkor 3 + 3, ha nem hangsúlyozom (erre is megvan a lehetőség), akkor ugyanolyan 4 + 2, mint Horváthnál, a sor második fele viszont 2 + 4-es osztású (bércek / koszorúja).

71 A merev 4 + 2-es ritmustervet feltételezve azt kellene mondanunk, hogy Petőfi rossz ritmusú, gyatra verseket írt, hiszen a lelkünkben ritmusideálként élő ütemekbe helyenként két-két hangsúly is betolakodna, másutt meg keresve sem találnánk hangsúlyosnak minősíthető szótagot. 69 PETŐFI S ANDOR: összes prózai művei és levelezése. Bp. 1960. 290. 70 ARANY JÁNOS : A magyar nemzeti versidomról (1854.) — ARANY LÄSZLÖ: Hangsúly és rythmus (1898.). 71 HORVÁTH: Rendszeres magyar verstan, 40. és 131.