V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása
azt említett későbbi írásának az a megjegyzése is mutatja, hogy egyedül ő maradt hű az előírt követelményhez, mert reflexiók nélküli, festői, leíró versben állapodtak meg. Erősebb összezördülésekre is sor került köztük, amit Tompa egyik akkori levele és Petőfinek két év múlva a Kerényihez írt Üti levelekben tett megjegyzése is bizonyít. 511 Petőfi „babérral" jutalmazott versével kapcsolatban talán még nem hangsúlyozták eléggé, hadd mutassunk hát rá, hogy ebben is a szabadság-szerelem kettős motívuma kapott helyet olyan sorrendben, hogy végül nagyobb hangsúly kerül a szabadságra: „Nincsen itten rabság, nincsen itten úrkény . . ." Nemcsak a személyi függetlenségre áhítozó, a hivataltól irtózó költő beszél már itt; ebben a sorban csírájában ott van a népek szabadságának nagy eszméje is. Az erdei lak sorai első pillanatra a „vitás verstani kérdések" között olyan fontos szerepet játszó felező tizenketteseknek tűnnek, abban különbözvén csak a János vitéz soraitól, hogy az ottani párosrím helyett itt félrímeket találunk. De ha „oly verstanilag képzett magyar olvassa" e sorokat, „aki tisztában van alkati titkaikkal, s nem is akarja magyar ritmusra erőszakolni őket", ;: " az mindjárt tudja, hogy itt annak a „ritmusideálnak" megvalósulásában kellene gyönyörködnie, amely csak Kazinczyék óta él a lelkünkben, és amely soronként hat-hat trocheust (illetve három trocheusi dipodiát)° 8 tartalmaz. Nevezett magyarunk nagyon rossz véleménnyel lenne a vers „ritmusáról", mert 102 trocheus és 93 spondeus mellett 20 pirrichiust és még egy jambust is találna benne. Mentegethetné Petőfit azzal, hogy e kakukkfióka jambusnak a rövid szótagja hangsúlyos, ami a nyelvi engedmények, „licentiák" közé tartozik költészetünkben, azaz így, ha nem is trocheusnak, de azért spondeusnak elmegy. 59 A licentiák összegezésénél azonban Horváth János is megállapítja, hogy „hiába számítja valaki hosszúnak a rövidet verse bizonyos helyein, csak rövid marad annak az ejtése". 10 Hogyan magyarázzuk a nagyszámú pirrichiust? Ez a „pici" az időmértékes verselésben eredetileg csak sorvégeken helyettesíthetett jambust, „mert azon a helyen az utolsó szótag ,közös' szótag", tehát a uu sorvégi szünettel kiegészítve jambusnak is olvasható, egyébként azonban „két időegységű .ütem' nincs". 01 Később az ún. „nyugateurópai jövevény formákban" már mindkét háromidőrészű verslábat helyettesíthette, de „e nagy, s később pongyolasággal is fokozott szabadság" 02 odavezetett, hogy Petőfinek olyan versében is, „mely pedig a viszonylag pontosabb méretűek közé tartozik", szép számmal találunk „trocheusi" sorkezdetnél két rövid szótagot, sőt Arany is megengedett tökéletesebb sorok közt ilyeneket". 63 Amiből önként következik, hogy azért az ilyen Petőfi-féle sorok mégsem olyan „tökéletesek", mint a pontosabb trocheusokat tartalmazók (már ti., ha azt akarjuk „erőszakolni", hogy ezekben a sorokban a trochaikus mértékelés a ritmusélmény kiváltója). Egyébként Horváth János is több helyen hangsúlyozza, hogy „a trocheusi lejtésű sorok ritmusa mily megtévesztőén közel áll a mienkhez". 04 Fejtegetéseimben tulajdonképpen meg szeretném fordítani ezt a sorrendet: nem 56 HATVÁNY-': I. k. 722. — ill. PÖM. : V. k. 59. 57 HORVÁTH: Rendszeres magyar verstan. 129. 58 Uo.: 102. 5íi Uo.: 129. és 149. 00 Uo.: 140. 61 Uo.: 87. 62 uo.: 101. 63 Uo.: 129. 04 Uo.: 129.
