Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
BÉLÁDI MIKLÓS: A költő felel
kenység és a történelmi fejlődés, a szabad választás és a választást meghatározó tényezők rendszere. Történelem helyett mondhatunk társadalmat, akkor sem járunk el helytelenül, a kérdés lényegén — egyén és közösség — a más kifejezés sem változtat, A reformáció . .. nemcsak kimenetelében —• végső axiomatikus tanulságában —, hanem egész szövegében elvont gondolatokat vitázva, kérdő és állító formában kifejtő költemény. Ha ezeket a kiragadott sorokat, szavakat, szövegrészeket olvassuk: „Szavuk immár csak a tett / mely idővel ad magyarázatot! ... ki után tárgyként maradt fönn a szándék . .. Mit adott, melyre fölgerjedt szerelmes / dühével törtetek, a cél, ahogy elértétek?.. . aztán dönteni kezdett ezredegyedszer / az ész helyett a fegyver / s a láng. / Hogy várja örök üdv a lelket . . . égtek, hogy égjen itt a kép s a .bálvány', / ott a ,csalárd könyv' —• városok és falvak . . . eladdig, míg nem jött —• a győzelem? Az idő . . . Ha bár ,hiába' — ... Látták vagy nem a céljuk . . . előre! és ők vállalták e sorsot ... a tettektől, melyek — akár a gyermek . . . volt bárkié a szándék" akkor jól látható, hogy nemcsak az érvelés folyamata, annak a végeredménye, hanem a versszöveg mondat, mondatrész és szóanyaga is telített elvonatkozással. Filozófiai, antropológiai trafctátusban is helyet kaphatna a tett, szándék, cél, döntés, ész, fegyver, örök üdv, idő, eredmény — fogalom, hisz jelentésük még a szövegkörnyezettől is átvilágítva, csak elvonatkoztatás útján érthető meg. S nemcsak a mondatoknak, hanem a szavaknak és árnyalatoknak is nagy jelentéshordozó súlyuk van. A gondolatmenet négy névmáson és határozószón nyugszik, ezek értelmezésén. Az érte, miatta, eleve, hiába a két szembenálló oldal vitájának magvát sűríti, e szavakon fordul meg a költemény tartalmi jelentése. A reformáció .. . épp ellentéte a nehézkes bölcselkedő költeménynek. Az érvelés, az igen és nem, az „érdemes" és „hiába" dinamikus szembeállítása miatt: úgy jut el gondolathoz, hogy végig vezet az érvek és ellenérvek során, nem „készen" adja át az eredményt. Ám nemcsak gondolatok összecsapásának tanúi lehetünk a vers olvasása közben. A versalakító szemléletet is kettősség járja át: tárgyilagosan, az értelmi megismerés igényével tekint a múltba („Fölhúzódtam a kert felé, a fákig / s lelkemben is hűs tárgyilagosságig") és indulatosan („Elmondom. Épp mert nékem is keserves"), mely a keserű hangig fokozódik („Balekok voltatok mind! Hátra arc! / Nincs jogotok egy lépés sem előre. / Törlődjetek be kőbe és időbe"). Ez a személyes érdekeltség a történelmet a jelennel közvetlen kapcsolatba állítja, a történelmi genezist időszerűén átélhető társadalmi és egyéni gonddá teszi. A személyesség körét bővíti a már említett, a költemény hangsúlyos helyén, az érvelés fordulópontján közbeszőtt vallomás: az „önleleplezés" a két énről, az „úrhitű" és a „csupa dac" ősökről. Ez a néhány sor az érvek két sorozatát a legszemélyesebb indulattal tölti. fel. Nem így az a részlet, amely a költemény első szakasza utáni sorokban — a jelenre vet egy pillantást: milyen békéssel állnak ma egymással szemközt a hajdan ellenséges hit várai ... Az indulat e helyen iróniába csap át, tárgyilagos gúnnyal emlékeztet, mit tett az idő a régi harcosok utódaival. Az előrehaladás mindig hatalmas áldozattal jár, avagy elkerülhető a vérontás, a tengernyi szenvedés? — ez A reformáció ... történetfilozófiai alternatívája. A költemény végül a harc mellett szavaz, a „nincs visszafelé út"
