Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
BÉLÁDI MIKLÓS: A költő felel
cialista eszme a legfőbb tünete." 18 Ez az 1946-ból származó mondat is világosan jelzi, hogy Illyés annak a társadalmi átváltásnak volt szövetségese és egyszersmind hirdetője, amely a szocializmus irányába történő fokozatos előrehaladást képviselte, a demokratikus rend lépcsőzetesen és mind szélesebben szocialista tartalmú átépítését célozta. Előbb idézett cikkében írta: „Mi volt eddig a »magyar végzete? Az eszmék szabadjukra, tán csak a papírsárkány fonalának kötöttségével repdestek az események előtt. Most az események indultak meg, hagyták maguk mögött az eszméket és a szép terveket. Ha a magyarság haladása végre az eszmék ós események arányos ütemén folyna ..." — az idézetet nem folytatjuk tovább, az előbb mondottakat kellően meg világítják. A „megmozdult világban" élő költő az új tennivalók özönében vállalja a prózainak, sőt kifejezetten költészetellenesnek tetsző stílust: Én azt nézem, hogy kisded, ki nem született volna, mégis hány s ületik meg a hadak múlta óta, és azt, hogy szerető hány ki padkán ölelőzött, hány alszik lepedők közt közös tulajdon ágyán és azt a majorságban a bográcsból ma hányan és mit esznek s mint éve, mennyivel több a kéve — költő vagyok. (E megmozdult világban) A hosszú felsorolás végén váratlanul elhangzó „költő vagyok" nem nélkülözi az iróniát sem, igazában mégis ars poetica jellege mutatkozik meg élesebben: a költő ne az irodalmat, a gyakorlati dolgokat vállalja, az idő és a hely kívánalmai szerint. Az 1945 utáni évek verstermésére ez az ars poetica üt bélyeget: az Egy év és a Szembenézve, összes versek idetartozó darabjai a cselekvés kötelezettségét sugalmazzák. Legszembetűnőbben a buzdító, serkentő versek típusával. Ennek szinte indulószerűen hangzó formája az 1944-es Rendet s a még ismertebb Cserepező. A friss ütemű Cserepező szó szerint egy újraéledő világ kedvét zengi, hogy — lám, van gyógyulás — a pattogó, szilaj vershanggal is a kedvet növelje. A cselek vés vágy ugyanilyen közvetlenséggel alakítja a megmagyarázó, tanulságot kibontó versalakzatot, ennek az időszaknak legjellemzőbb versváltozatát. Sorsfordulót megélt nép számára fogalmazza meg a legfőbb, tanulságra érdemes eszméket, egy mindenki által jól érzékelhető tárgyból, látványból elindulva jut föl befejezésül eszmék és eszmények magasába. A földjén szántó paraszt (Megy az eke), Buda égése (Iszonyat), a fölrobbantott hidak (Hidak), a rommá lőtt otthon (Buda, 1945. május), egy újjáépült híd (Amikor a Szabadsághídra a középső részt fölszerelték), egy megcsonkult szobor (A Statisztika-kertben), a folyamon átkelő embertömeg (Hído7i) látványa arra alkalom, hogy a megmozduló képzelet a gondolatok rajzását in18 Az idő kérdései. Válasz, 1946. okt.
