Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

BÉLÁDI MIKLÓS: A költő felel

azon fárad, hogy emberibb legyen a föld s az ember, arra okosít: okosan hogy bánjunk ki a bajjal. Felállva, felelő diák, félig már fehér hajjal, felállva, tán már a halál nagy karjával felettem félelem, és példámmal is, emberibb ember lettem! Bátrabb, igazabb! és ezért őt illeti a hála. összefoglalom, magyarok : az a legény, ki állja! (Űj évre) Az idő állásfoglalást, nyílt beszédet sürgetett; az 1944-es mélypont, szégyen után a cselekvés ideje érkezett el, egy romországot kellett nemcsak gazdaságilag, de erkölcsileg is újjáépíteni. Ez az új helyzet — a negyvenes évek elejének rémlátásai után — egyértelmű válaszadást kívánt; a megjövendölt nemzeti katasztrófa bekövetkezett, de távlatok is nyíltak^ a demokrácia beköszöntésével: „hazát keld nekünk is teremtenünk!" — üzente Az új nemzetgyűléshez. Legalábbis egy időre, megszűnt az érvénye az 1942-ben rajzolt önportrénak : „Valóban tán a füst vagyok, mely puhán tekereg a réseken át és az akadályok: a szakadékok és folyók felett. Nem gyújt még és nem éget, csak hozza, hirdeti a lángot, de végzi így is a dolgot." (Székfoglaló) A nagy történelmi elégtételadás, a földosztás; a parasztságért vállalható társadalmi szerep; a békeszerződés új gondokat szülő rendelkezése; a középeurópai helyzet zavarai — mindez ugyanegy irányban hatott, a nemzeti felelősségérzetet növelte meg, mint sokat idézett Az új költőkhöz című versének sorai megfogalmazták („Minden írás napló, — kötelezvény lett! / Ha / betűt látsz, / lássuk a dátumot is! — ahhelyt az jusson / eszedbe. / Mert má a szó pusztán? Csak üres pintes! / Az idő tölt / színt, ízt ós zamatot bele s ő is érleli szesszé"). Nem keli tartózkodnunk a szótól: Illyés a fordulatot követő időben teljes szívvel politizált. Jelzi ezt költészete is. Ekkor íródott versei nyíltan vállalják, hogy politikailag is értelmezhető véleményeket tartalmaznak, aminthogy a politikai költészet a pálya kezdeteitől mindig egyik fontos összetevője volt lírájának. Olyan módon, mint Ady és József Attila életművében: nem napi témákhoz kapcsolódva, hanem a nemzeti sorsproblémákra visszhangozva. A negyvenes évek közepén Illyés lírája ugyanazt a gondolatvilágot fejezte ki, amit egyik cikkében tömören így jellemzett: „Európa népeinek most következő félszázada arra megy, hogy a nacionalizmus igazán maradi légköréből kibontódva miképp erjedjenek át külön-külön, majd együttesen a szocializmusba s azon át abba az új közösségbe, amelynek épp a szo-