Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
BÉLÁDI MIKLÓS: A költő felel
Ez a magatartás szüli a Szembenézve és az Egy év című kötet tengelyében elhelyezkedő magyarság-verseket ; gondolati-indulati tartalmuk a Nem volt elég címűben összegeződnek. A iVem volt elég a nemzeti bírálat és önbírálat költeménye, a „nem tettünk eleget" fájdalmas beismerése, átszőve a veszteség-érzés, csalódottság motívumaival. Az elégedetlen hazafi szólalt meg soraiban, Kölcsey Zrínyi daZtíra, Vörösmarty Előszó, A vén cigány című költeményeire, Ady „honhazaffyaskodók" és szolgalelkekről írott verseire, cikkeire emlékeztető indulatokkal. A Nem volt elég utálat és szeretet, düh és kiengesztelődés, távolságtartás és azonosulás hangjain játszik, oly végletes érzéseket szólaltatva meg, mint egyetlen másik költeménye sem, s az ellentétes, egymással feleselő motívumokat úgy forrasztja egységbe, hogy a vers kivételes erejű, nemzeti sorsot idéző számvetéssé sűrűsödik. Egy korszak számvetésévé: egy elmúlt időszak lezárásává és egy eljövendő nyitányává. 17 A felszabadulás végre a tettre kész öröm, a cselekvő bizalom hangját szólaltathatta meg lírájában. A Megy az eke, Cserepező, Buda, 1945 május, Amikor a Szabadsághídra a középső részt fölszerelték, Lapda, Százéves március és még több 1945 és 47 között íródott verse igazolja, hogy Illyés álmai megvalósulását üdvözölte az 1945-ös fordulatban. A bizalom, a készség a cselekvésre, mely új verseinek legfőbb jellemzője, most sem csak lelkesültséget hív elő, hanem intő szavaikat is kimondat vele. Éreztették versei, hogy a nemzet most áll igazi, nagy próba előtt; történelmét végre a kívánt jó irányba fordíthatja. De tudni kell — hangzik az intelem —, hogy a fordulatot nem 17 Érdemes szemügyre venni a költemény befejező szakaszát. Az 1945-ben megjelent EGY ÉV című kötet eebben a formában közli: És ezután sem lesz elég. Nincs hazád s amit fölrakatnál, tetőled sem lesz jobb amannál szóródj világgá, NYOMORÉK. Az 1947-es kiadású ÖSSZES VERSEK-ben az átkozódásig keserű befejezés olvasható: És ezután sem lesz elég. Nincs hazád s amit fölrakatnál, tetőled sem lesz jobb amannál szóródj világgá, SÖPREDÉK. De átkozódást jelent vajon a befejező sornak ez a változata, vagy mást: keserűséggel töltött fájdalmat, a Bolond Istókból ismert hangot és magatartást, cselekvési szándéknak és tehetetlen lemondásnak a hangulatát, melynek végső gyökere alighanem a cselekvésében gátolt ember önkínzó visszatartottsága. A NEM VOLT ELÉG utolsó szakaszát egyébként a későbbi kiadások egyszer sem teszik közzé újra. A NEM VOLT ELÉG nem egyedüli darabja ennek az összetett érzés- és magatartásformának. Némely ekkor (1944—1945) íródott verse, ha lehet, még indulatosabban fogalmaz, mint pl. a HAZAM: Ha asszony volna: sose látna többet, szívem a szolga, bár beleszakadna; ha ital volna, lódítanám a falra s nézném a sarkot, ahová kiköpjek; Ha ház volna, hát vágnék az ablakba s rúgnám az ajtót sarkig, hogy kitörjek, kijussak, bár a küszöbre zuhanva, a levegőre, végre a szabadba!
