Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SÁRA.PÉTER: Színélmények, színhatások Ady költészetében

csak a pirosat, illetőleg a vöröset használja, de ezekben a színalkalrnazásökban sincs semmi elkápráztató, vagy meghökkentő. Erős, vagy szokatlan képszínezéseket is alig néhány versében találunk. A Hajnal nem ragyogó, Az Éj fehéren lebben, Piros virág a Bánat S barna-bús a Dicsőség. Bivaly-fekete a hó, Fehér a szurok korma, (A Nincsen himnusza) Istenes verseiben leggyakrabban a fehéret használja, de egy-egy gondolat vagy kép kiemelésénél más színhatásokkal is él: „Oszlik lelkemnek barna gyásza.' „Egy nagy harang volt a kabátja, / Piros betűkkel foltozott." A kötet leggyakrabban előforduló színe a piros, ill. a vörös. Érdemes megfigyelni, hogy Ady e közeli színváltozatokat milyen mesteri tudatossággal használja. A vöröset mindig a forradalom szimbólumaként villantja fel. ( A vörös Nap, A Hadak útja, A csillagok csillaga stb.) A lobogó életvágy, az érzelmi telítettség színe pedig mindig piros. Dobban a Föld s piros virágos, Nagy kedvvel a Napot köszöntjük. (A Hadak útja) S fáradt testemben hirtelen Ott a záporverte mezőn, Piros dalra gyújtott a vér. (Májusi zápor után) A fekete természetesen itt is következetesen a halál, a gyász, a szomorúság színeként él. (A mi násznagyunk, Én régi mátkám, A vörös Nap stb.) Impresszionista költeményei ebben a kötetben már csaknem kizárólag a magyar tájakhoz kötődnek. De már ezekben sem az élmény különlegességét, szokatlanságát hangsúlyozza, hanem a jelenség mögötti lényeget igyekszik minél egyszerűbben, minél közvetlenebb hangon kifejezni. Vizuális élményeit kifejező képei elevenek, valószerűek, de a korábbiakhoz képest alig színezettek. Magyar síkon nagy iramban át Ha nyargal a gőzös velem Havas, nagy téli éjjelen, Alusznak a tanyák. Olyan fehér és árva a sík, Fölötte álom-éneket Dúdolnak a hideg szelek. Vájjon mit álmodik? (A téli Magyarország)