Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SÁRA.PÉTER: Színélmények, színhatások Ady költészetében

Pufók felhők, dalos fuvalmak, Foltos fény-mezők a mezőkön, Kínok a szívben. Ö jön, ő jön, A szent Tavasz ... (Tavasz a faluban) Ügy látszik, hogy a valóság mélyebb kifejezésére törekvő költő mondanivalóit féltve szándékosan kerülte az erősebb színhatásokat, hiszen még a Májusi zápor után c. káprázatosan szép impresszionista versében is csak legkedveltebb színét, a pirosat villantotta fel. A kötet egyik legszínesebb verse a Szüret az Athoszhegyen. Felejthetetlenül szép, szinte festőién színes képei arra engednek következtetni, hogy a költeménynek valószínűleg egy hasonló témájú festmény lehetett az ihletője. Ady színalkalmazásának viszonylagos csökkenése a Vér és arany utáni időszakban főként azzal magyarázható, hogy a betegséggel, a kilátástalan magyar viszonyökal egyre intenzívebben küszködő költő tragikus életérzése megnőtt. Ennek következtében stílusa is komorabb és sötétebb tónusú lett. Közvetlen hangú panaszos vallomásaiban, álmatlan éjszakáinak nyomasztó vízióit, látomásait idéző verseiben a fehéren, a feketén és a piroson kívül alig használt egyéb színeket. A betegséggel, a halálfélelemmel birkózó Ady éjszakai ihletésű versei megszaporodtak s ezekben egyre sűrűbben idézte fel a holddal kapcsolatos élményeit, megfigyeléseit (Krisztus-kereszt az erdőn, Csók az ájulásig, A szerelmesek Holdja stb.). A nyugtalanítóan szép, sejtelmes hangulatú holdvilágos éjszakák különös fényei, árnyai, alakjai, színei olykor verset kiváltó élményei voltak. A szorongásokkal teli költő azonban ezekről is a halálra asszociált és a felidézett képeivel is ezt az érzését szimbolizálta. Holdvilágos, fehér úton, Mikor az égi pásztorok Kergetik felhő nyájokat, Patkótlanul felénk, felénk Ügetnek a halál-lovak A Hold is fél és elbúvik, Ha jönnek a fehér úton. (A Halál lovai) A Bolond halálos éj c. versében közvetlen élményei hatása alatt még a színeket is egészen festői módon adta vissza. Távol csillognak a hegyek, Havas, vérárnyas nagy hegyek. Ëj van, a tenger zöld habos, Szobám fehér. Megyek, megyek: Ma bolond színek éje van. A Hold talán tüzet evett, Lángot evett, tüzet evett Ez a vén, gethes paripa. Égnek a nyarga fellegek: Be tüzes lett ma a világ. (Bolond, halálos éj)