Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SÁRA.PÉTER: Színélmények, színhatások Ady költészetében

A Nap húga, zöld szemű lány, (Kit imádnak álom-vitézek) Megszánt egy holdas éjjelen És megigézett. (A platán-fa álma) Egy másik, ősi balladás hangvételű versének tanúsága szerint pedig a szálló, sötét felhők mögött feketének látszó hold inspirálta versírásra. Száll, száll fekete Hold. Barna felhők pirultan égnek Hulltan egy csúf, kóbor legénynek. (Fekete hold éjszakáján) A Vér és arany költője a természetnek már szinte minden színjelenségét ismerte. Ismerte a szobába beszüremlő első hajnali fény kék színét. Sikoltok: fény, megjött a kék Hajnal, Szobámba bekacag S szórja szomorú kacagással Reám a kék sugarat. (Álom álom helyett) Kék hajnal, most szalad Fészkébe az éjjel, (Thaiszok tavaszi ünnepe) Mámoros italozásai közben látta a kelő Nap sötétvörös színétől pirosló hajnalokat, amelyeknek nem kevés szerepük volt Az ős Kaján megszületésében: Piros hajnalok hosszú sorban Suhannak el és részegen Kopognak be az ablakon. (Az ős Kaján) Ismerte a nyári délutánok lila-kék színű égboltját (A nyári délutánok), de egyre sűrűbben kezdte felvillantani legkedvesebb évszakának, az ősznek jellegzetes fényeit, színeit is (Elillant évek szőlőhegyén, A Halál rokona, A gazdagság álma stb.). A kötet egyéb versei is bizonyítják, hogy Ady színlátása és színérzékenysége ebben az időben már szinte a maximumot érte el. Versei, költői képei egyre színesebbekké, egyre elevenebbekké váltak. Gondolati ihletésű költeményeiben a magyar valóság képe ugyan még ebben az időben is többnyire szín nélküli vagy egyszerűen közömbös szürke. Akad azonban már ebben a kötetében is olyan impresszionista ihletésű költeménye, amely jelzi, hogy Ady a magyar táj, a magyar valóság tipikus színeit is kezdte már felfedezni. Napverte pusztán, lila ég alatt Lángol a vörhenyes homok. Egy óriás, tüzes kemence A puszta. És én loholok. Forró haragját egyre ontja rám Piros, dagadt arccal a Nap. (A rég-halottak pusztáján)