Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SÁRA.PÉTER: Színélmények, színhatások Ady költészetében

Ez a vers már félreérthetetlenül magán viseli az új szemlélet, a friss impresszió nyomait. Itt már nem a -korai ugar-motívumra jellemző, erősen elvont, szecessziós képekkel szemléltette mondanivalóját, hanem friss élménye alapján egészen konkrét és színes képekben idézte fel a látványt és ebből bontotta ki szimbolikus mondanivalóját. A költemény így nemcsak gondolati síkon, hanem — elsősorban színhatásai alapján — vizuálisan is valószerűbben tudja visszaadni az alföldi táj jellegzetes nyári hangulatát. A Vér és arany kötetben szép számmal találunk olyan verseket, amelyek azt bizonyítják, hogy Ady ebben az időben már nemcsak a természet nagy fény- és színjelenségeit idézte fel költeményeiben, hanem költészetének egyéb témáit is egyre színesebben kezdte kifejezni. Ebben a kötetében az uralkodó kék és piros mellett szinte minden lehetséges színt és színárnyalatot megtalálunk. Balladás hangulatú, halált idéző vízióiban gyakran használta a gyász, a temetés komor színét, a feketét, amelyet többnyire a vers hangulatának, mondanivalójának megfelelően különböző színekkel együtt szokott felvillantani : Ezüst sátrak, fekete leplek Alatt lóbálni egy keresztet. Állni gyászban, súlyos ezüstben, Fuldokolni a fáklyafüstben. (Sírni, sírni, sírni) Éjfélkor jön az álom-fickó, Kevés szavú, rossz szemű, fürge, Dobol egy fekete koporsón, Sötét van és kén-lángok égnek. (Az én koporsó-paripám) A bibliás hangulatot árasztó fekete, ezüst, sárga színek mellett a túlvilág misztikus színét, a fehéret és a mesehangulatot sugárzó rőt és zöld színeket is gyakran használta. Érdemes megfigyelni, hogy Ady a zöldet többnyire nem a viruló természet színeként alkalmazta, hanem a csoda, a varázslat kiemelésére használta. ,,A Nap húga zöld szemű lány", ,,Töff-töff, robogunk / Motólás ördögszekéren, / Zöld gépkocsin." Színérzékenységének növekedésében, színskálájának végtelen kitágulásában képzőművészeti élményeinek bizonyára döntő szerepük volt. Ady ugyanis 1904 után rengeteg múzeumban és kiállításon megfordult. Cikkei tanúsítják, hogy nemcsak Budapesten és Párizsban volt gyakori látogatója a modern tárlatoknak, hanem még a híres müncheni Secessiont és a Lenbach-házat is többször felkereste. És ha Ady nem is volt szakmabeli műértő, azért egy-egy jelentős alkotás lebilincselte és ezek értékeit mindig felismerte. Közismert tény, hogy Rodin szobrai milyen inspiráló erővel hatottak a költőre. A Gondolkodó és a Harc a Nagyúrral versének közeli kapcsolatát már többen kimutatták. Véleményem szerint azonban nemcsak a fenti verssel kapcsolatban mutathatunk ki Rodin-inspirációt, hanem A kezek bábja, A Léda aranyszobra, Az asszony jussa c. költeményeinél is. Másik nagy képzőművészeti élménye Gauguin volt. És hogy milyen nagy „lelki szenzációkat" jelentettek Ady számára a különös sorsú, zseniális festő