Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SÁRA.PÉTER: Színélmények, színhatások Ady költészetében

S ím, hirtelen violas árnyak Csodás özönibe Messze, ahol az ár Eget ér, Vörös szárnyú, nagy vízi szekér Tör elő a Vízen. Várunk. S áll, áll a lilás ködben A nagy, vörös szekér. A különlegesen szép élmény művészi felidézése tökéletes. Ady azonban sohasem elégedett meg a látvány egyszerű felidézésével, ennél ő mindig többet akart kifejezni. Élményeit a bennük rejlő lehetőségek alapján csaknem kivétel nélkül egy konkrét mondanivalóhoz kapcsolta s ezáltal a felidézett képek jelentését is befolyásolta, mondanivalójának megfelelőien szimbolikus irányba tolta. Ez történt ebben az esetben is. Ady ugyanis a szép, színpompás napkeltének a látványát a közelgő forradalommal kapcsolatos sejtelmeivel, gondolataival összekapcsolta és a pirkadó ég vörös színének különleges formájú alakulását a versben a forradalom jelképének tekintve egy hatalmas, sejtelmes vörös szekérként idézte fel. Ebben az asszociációs kapcsolatban érezhetően a szín döntő szerepet játszott. Ady ugyanis a hajnali ég vörös színéről asszociált a forradalomra és e szín közismert jelentését kihasználva mondanivalóját is könnyen szimbolizálhatta. A fentieken kívül még számtalan verset idézhetünk arra, hogy Adynak már az Űj versek idején valóban a vörös volt a legkedveltebb színe. A nyugtalanságot és a belső aktivitást leginkább kifejező színt és ennek árnyalatait hangulati és jelentéstani értéke alapján sűrűn és változatosan használta. Nemcsak a kelő és a lenyugvó nap színe volt vörös, hanem a vér színe is, éppen ezért használta az érzések, indulatok hangsúlyos kiemelésénél: ,,Éhes szemben vörös vadító posztó." A lángoló szerelem, a túláradó szerelmi vágy is vörös, vagy piros színben villan föl verseiben: „Hajadban a vérvörös rózsa. / Űgy-e kívánsz? Én is kívánlak." „Piros kertek közt futott az utunk, / Piros, bolond tűz lángolt szíveinkben." A különleges nagy dolgokat, változásokat s többnyire még az ünnepélyes aktusokat is vörössel hangsúlyozta: Köd és zsolozsma. Zúg a tenger, Vörös bárkára visznek minket, Könnyel, virággal, félelemmel. (Temetés a tengeren) Az egészség, az életerő kifejezésénél is többnyire a piros színt használta: „Sápadt vagyok? Piros sugárt rám. / Boldog Ad-üköm pirosabb legény / Volt, ugyebár, mikor papod volt? ... Sápadt vagyok? Óh, fess pirosra, fess." A kék szín alkalmazásai is azt jelzik, hogy Ady első nagy koloritélményei a Földközi-tengerhez kapcsolódnak. Nemcsak a lenyugvó nap vörös ragyogása és a kora hajnali pirkadás színpanorámája kerítette hatalmába a költőt, hanem a tiszta nappali világításban látható ég és tenger végtelen kéksége is felejthetetlen élménye volt. Még 1917-ben is megkapó frisseséggel tudta felidézni ezt a csodálatos színélményét.