Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
BARÓTI DEZSŐ: Rimbaud és a magyar költészet
ezt az üzenetet a francia szimbolizmus egészétől is megkaphatta, de vajon volt-e egyetlenegy olyan valamirevaló francia költő a század elején, akibe ne szívódott volna be a rimbaud-i líra, s közelebbről éppen a Részeg hajó öröksége? S bár nem szívesen lépünk rá a költői személyiségek összehasonlításának ingoványos területére, mégis megkockáztatjuk azt a véleményt, hogy ha a század elején fellépett magyar költők között egyáltalán van valaki, akit a társadalom és az öröklött törvényei ellen lázadó szenvedéllyel szembehelyezkedő Rimbaud rokonának tekinthetünk, akkor elsősorban a Röpülj hajóm Adyja az. 1 A Részeg hajó első igényes méltatója nálunk különben Szabó Dezső volt, akinek a neve azért is ide kívánkozik, mert irodalmunk első nagyobb Rimbaud-portréja az ő tolla alól került ki. (Nyugat, 1911.) „Rimbaud alakja bizarr a lehetetlenségig. Tettei mintha momentán akaratok kisülései volnának. Dosztojevszkij megszállótj ai közt is a legbizarabb volna" — olvassuk már az első bekezdések egyikében, s maga az egész tanulmány ezt a század elején divatos tézist próbálja bizonyítani, amely Rimbaud költészetének lényegét egy sajátos naturalizmusban látja. Versei közül épp a Részeg hajót emeli ki és elsősorban szimbólum-jellegét hangsúlyozza. „Itt valóságos átlényegülésről van szó, hol a kifejezendőt nem lehet elválasztani a kifejezőtől" — olvassuk egyik jellemző mondatában. Az Rluminations és az Une saison en Enfer azonban már kevésbé köti le érdeklődését. Csak néhány sort ír róluk s egy korabeli közhelyet ismételve, ő is érthetetlennek tartja őket, hozzáteszi azonban, hogy „mindkettőben nagyszerű villanások vannak — sok diszparát és sok misztifikáció". A tanulmány befejező szakaszában viszont Baudelaire, Verlaine és Mallarmé mellett az „új líra ősei között" jelöli ki helyét; „sok eljövendő extravaganciáért ő felelős, és szükséges új dolgoknak ő a forrása". Szabó Dezsőnek ez a később a Tanulmányok és jegyzetek c. kötetében közzétett esszéje egy egész nemzedék számára az első kaput jelentette Rimbaud felé s Tóth Árpád fordítása mellett bizonyára a Részeg hajó hazai népszerűsítésében is jelentős szerepe van. A híres vers francia utókora már nem ennyire szép. Igaz, hogy lelkes kommentárok serege magyarázza, és hogy a Magánhangzók utóéletéhez hasonlóan a Rimbaud-mítosz valamennyi megnyilatkozása megtalálható körülötte, Etiemble azonban már arról számol be, hogy napjainkban egyetlen jobb francia diák nem meri elszavalni, mert giccsnek érzi, és azt is szükségesnek tartja elmondani róla, hogy ez az egykor lázadó vers időnként a lokálok és revüI Ady és Rimbaud költészetének néhány rokonvonására már több Adyról szóló tanulmány utalt. Legutóbb Király István monográfiájában (ADY ENDRE, Bp. 1970.) olvashattuk azt hogy Ady „mindig is vonzódott Rimbaud-hoz . . ." Nem mintha különösebben hatott volna rá: ehhez valószínűleg nem is ösmerte eléggé. Ha voltak is költészetében Rimbaud-ra emlékeztető vonások (mint pl. a rímritkítás), ezek — feltehetően — nem közvetlenül, hanem áttételesen, a tanítvánnyá váló mesternek, Verlaine-nek az útján jutottak el hozzá. Nem költői hatás: az egyéniség, a művészi attitűd ösztönösen érzett belső rokonsága volt közöttük az összekötő szál . . . Nem a mallarméi esztétára, de a rimbaud-i voyant-ra emlékeztetett még a költő eszménye is. A végtelennek, a meghódíthatatlan teljességnek dadogó, lázas idézője volt a művész az ő számára is." (I. m. I. 329. 1.) Király István más oldalakon is többször szól modernségük rokonságáról és különbözőségéről, végül pedig Rimbaud-értelmezések jórészétől eltérő összehasonlítást ad a romantikus „vátesz" és a modern , .voyant" magatartásáról. (I. m. II.: 296—298. 1.) Király István könyvét egyébként már csak e tanulmány korrektúrája során vehettem figyelembe.
