Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

BARÓTI DEZSŐ: Rimbaud és a magyar költészet

Rimbaud-nál: des châteaux bâtis en os sort le musique étrange

... le paradis des orages s'effondre De valóban annyit forgatta volna Babits az Rluminations darabjait, hogy valamilyen önkény telén visszaemlékezésről, vagy éppenséggel tudatos átvételről lenne szó? Vagy csak két költői fantázia egészen ritka összetalál-kozásáról, mert ez is könnyen elképzelhető, sőt ebben az esetben ez a legvalószínűbb. Eddig szinte minden arra vallott, hogy az Rluminations általában alig kötötte le a Nyugat generációjának érdeklődését. A Részeg hajó magyar visszhangjának keresése közben természetesen Ady neve sem maradhat említetlenül. Bölöni György előbb idézett visszaemlékezését a következő szavakkal folytatta: „Sokat forgatta Rimbaud-t. Rimbaud verse (A magánhangzók) utat mutatott a merészre, a szokatlan élmények feldolgozására. És biztos, hogy nem egy Ady-vers vakmerő képe, a képek formája és színe, a természet expresszionista szabad festése a Rimbaud-vers példájának köszönhető." (I. m. 103. 1.) A ,,merész"-re, a „szokatlan képek feldolgozására" szerintünk azonban a Részeg hajótól legalább annyi inspirációt kaphatott, mint a Magánhangzóktól. Az Üj vizeken járok hajójának új horizontokat, új vágyakat emelgető s a jövőre apelláló sorai mindenesetre némi rokonságban vannak a Részeg hajó soha nem látott messzeségeket s a jövendők derűjét idéző víziójával. És ha Rimbaud versének utolsó két strófáját lehet úgy értelmezni, hogy ez a banális, a szürke élet elutasítását jelenti, akkor talán nem vagyunk túlságosan vakmerőek, ha Ady versének híres konklúziójában szintén némi rimbaud-i ízt érzünk meg: Nem kellenek a megálmodott álmok, új kínok, titkok, vágyak vizén járok. Röpülj hajóm, nem kellenek a megálmodott álmok. Én nem leszek a szürkék hegedőse Hajtson a szentlélek vagy a korcsma gőze Röpülj hajóm, Én nem leszek a szürkék hegedőse. És talán a Temetés a tengeren, a Ködbefúlt hajók egy-egy képe, sőt az Űj versek jónéhány egyéb darabjának látomásos fantáziája, különösen azok, amelyekben legmerészebben szakad el a közvetlen érzékelés képeitől (Egy párizsi hajnalon, Vízió a lápon stb.). szintén köszönhetnek valamit a Részeg hajó Rimbaud-jának. Persze azt is joggal mondhatná valaki, hogy Ady, sőt Léda sem tudott annyit franciául, hogy sorról sorra elmélyedhessen a Részeg hajó nyelvi szépségeiben. Nem egyszer azonban épp a félig érintett lírai szövegek hatnak felszabadító módon a képzeletre, s egy Adyhoz hasonló lángelmének különben a futó ismerkedés elég lehetett ahhoz, hogy megérezze a hozzá hasonlóan stílusával is lázadó rokoniélek üzenetét. Nem kétséges azonban, hogy