Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

BARÓTI DEZSŐ: Rimbaud és a magyar költészet

ösztönzést, ha eljárásuk nem kifejezetten az általa felidézett színekből indul ki. Akár pontosan emlékezett Bölöni a jelenetre, akár akaratlanul átformálta azt, mindenképpen bizonyos, hogy Ady érdeklődött Rimbaud iránt. Nemcsak a Szini Gyuláról írt cikkében mondja el, hogy általa ismerte meg a Magánhangzókat, a Verlaine és karrier c. cikkében (Vasárnapi Üjság 1910. június 26.) is emlegeti Rimbaud nevét s „excentrikus, furcsa poéta-gyermek"-nek, „bolond, zseniális suhanc"-nak nevezi. Egy polemikus jellegű cikkében pedig (a Lótusz c. verse kapcsán) a következőket írja: „e versem éppen arra kísérlet, hogy a rímet bizonyos hangulatoknál — nélkülözzem. És e versben Rimbaud és mások, hitvány dekadensek után e kísérletem igen szépen sikerült, (ö. P. M. VII. 125. és 391—395. 1) Még többet sejtet az a néhány sor, amit az 1908 novemberében Hatvány Lajosnak írt leveléből idézünk: „Még polgári — pláne más erkölcsökben — szívesen veszem föl a versenyt akikkel akarod. Ezt megadással, szomorúan mondom, mert ha magatisztelő, bátor egyéniség volnék, most elmennék s cselekednék, élnék úgy, mint Rimbaud tette." (Hatvány Lajos: Ady I. köt. Budapest, 1959. 192. 1.) Annak azonban semmi nyoma sincs, hogy költőink René Ghilhez hasonlóan valamilyen versalkotói rendszert építettek volna a magánhangzók színére. A hangzók színeivel, sőt a szó szélesebb értelmében vett evotatív hatásával (az esetleges dilettáns kísérleteket figyelmen kívül hagyva) egyedül Kosztolányi játszott el, s bár Ilonája nem egészen olyan hangulati hatásokra épít, mint a Magánhangzók szonettje, az utóbbi távoli emléke talán mégis felfedezhető benne, különösen az ilyen sorokban: Csupa 1 Csupa i csupa o csupa a csupa tej csupa kéj csupa jaj Ilona Es nekem szín is ez, halovány kék — lila halovány anilin ibolya Ilona A Tóth Árpáddal szintén gyakori szünesztéziás technika megnyilatkozásai közül a Körúti hajnal alábbi sorai képviselik a színes hallás Rimbaud-hoz közelálló típusát: A Fénynek földi hang még nem felelt, Csak a színek víg pacsirtái zengtek: Egy kirakatban lila dalra kelt Egy nyakkendő. Kétségtelen, csak néhány jelentős vers önmagában nem jelentős mozaikkockájáról van szó. A Magánhangzók magyarországi hatását nem is az idézett sorokon, hanem azon kell lemérnünk, hogy a magyar líra egy nagy nemzedéke lelkesedett érte. Babits még csodás versnek nevezi, a teljes Rimbaud megismerése azonban mintha egyre inkább kezdené elhomályosítani az egyideig káprázatosnak tűnt színeit, amibe talán az is belejátszik, hogy a szünesztézia ma már hovatovább csak a stílustörténet egy érdekes, de divatjamúlt fejezetnek kezd számítani. Héraut nagy port felvert teóriája, mely szerint a