Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

BÉLÁDI MIKLÓS: A költő felel

lyi'k Illyésből próbálta megmintázni a néptől elszakadó, eszméihez hűtlenné váló, a szocializmussal szembeforduló író alakját. Illyés műveit olvasva nemcsak „szocialista színezetét" ismerhetjük föl: a szocialista elkötelezettség nála sokkal mélyebben járó, mint első tekintetre gondolnánk. Életművét átitató, meggyőződést és magatartást megszabó, stílust teremtő elv a szocializmus eszmeköre, életeszménye; a pálya irányát nagy távlatokban alakító, befolyásoló pártot foglalás. Részletesebb elemzés kimutathatná, hogy Illyésnek a szocialista eszmerendszer felé mutató, vagy azzal azonosuló vezérgondolataiban mennyi a —Petőfiből, 19. századból eredő — plebejus demokrata motívum. A fentiek nem azt akarják bizonyítani, hogy Illyés marxista gondolkodó, hanem azt, hogy a társadalmi fejlődés szocialista irányát igenli. A pálya egyes szakaszain azonban módosult ennek a fölismerésnek a tartalma. A 30-as évek elején íródott leveléből idézzük: „Marx történelem előttinek nevezi azt a kort, amelyben a dolgok, az anyagi érdekek uralkodnak az emberi akarat, jobb magyar szó híján az emberi szellem helyett. Hiszem, hogy ennek a történelem előtti kornak, a kapitalizmusnak utolsó negyedét éljük. Még káosz, anarkia és szennyes vadvizek borítják a földet, de itt-ott már látni vélem egy tisztulásnak a fényét, egy emberi hajnal oszlopait lebegni a mocsarak felett. A szellem bátorsága ez, a minden sötétséget, szolgaiságot visszavető emberi méltóság tüze, vagy dühe, amely az igazi nagy szellemekben eddig is meg-megvillant a történelem folyamán. Most azonban ez egész tömegeket, az emberiség legértékesebb osztályát hevíti... A mai magyar irodalmi életben, az utód államokéban épp úgy, mánt az anyaországéban értékes tehetségek mellett a legnagyobb fokú sötétséget, műveletlenséget, jobb- és baloldali kapaszdiságot, irigységet látok, rosszakaratot, hamis jelszavak és kontárok diadalát. Szomorú ez s ezt egy politikai fordulat sem változtathatja meg gyorsan. Ha lehet összefogásról, orientációról szó, ez ellen kell összefogni azoknak, akik a kultúra vonalán harcolnak azért az emberi jövendőért, amelyhez önökkel együtt én is törhetetlenül hiszek. Ám nem nyilatkozatokkal kell hitet tennünk, hanem fáradozásunk és szívós munkánk eredményeivel."

4 Ez a levél-részlet csupán jelzi, de számos egyéb idézet szó szerint igazolhatná, hogy Illyés életművében a harmincas évektől fokozatosan átváltott a mondanivaló hangsúlya. A társadalom ja vitás eszméje továbbra is vezércsillaga maradt (A puszták népe után írta a Lélek és kenyér című szociográfiát és a Koratavaszt), de a nemzeti veszélytudat a magyarság várható sorsának egyre nehezebb, kilátástalanabbnak tetsző gondjaival állította szembe. A Magyarok című esszé-gyűjteményt már ez az aggodalom szövi át; ez íratta a Mi a magyar?-t, a Mint a darvakat és mind keserűbb, komorabb jóslatokat, látomásokat fölszabadító módon jelenik meg lírájában is. Illyés életművének egyik legmegragadóbb vonása a következetesség, tudatosság, ahogyan eszméihez ragaszkodva, végigjárja életelveinek, fő gondolatainak logikáját. A forradalmár költő, találkozván a nemzeti kérdéssel, nem kitért e hazai tájakon oly sok változatban téveszméket, vad elfogultságokat termő probléma elől, hanem a legnehezebb helyzetben is, kihíva a félreértést és vállalva a kockázatot, időtálló felelet megalkotására törekedett. A puszták népe írásakor eszményként Pascalt is emlegette: a nacionalista „eszme4 Levél Fábry Zoltánhoz.