Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
RÓNAY LASZLÓ: A Magyar Csillag
nyét fogalmazzák meg a kritikusok. „A könyv voltaképpen hosszúra nyúlt szónoklat —- bírálja megírásának módszerét Kolozsvári Grandpierre Emil 26 —, amelyet a képességét túlbecsülő szerző felületes tárgyismerettel rögtönzött. Akár dicsér, akár kárhoztat, látnivaló, hogy a mondat elején még nem tudja pontosan, hová szándékozik érkezni. Egyes nevek indulatba hozzák — Gyulai, Herczeg, Ambrus, Babits, Kosztolányi, Márai, IUyés •—•, mások, mint Ady, Móricz, Tolnai, Gozsdu, Kálmány, Kossuth, Papp Dániel, Krúdy — elragadtatásba ejtik." S ugyanezt a módszerbeli fogyatékosságot bírálja a teljes alkotás másik kritikusa is, aki szerint Féja lerombolta ugyan a „bujdosó" magyar divatos legendáját, de helyére másik mítoszt teremtett: a szatirikus, keserű magyarságét. „Terjengős vitairat helyett, vitathatatlan tudományt" sürget az írás, melynek ideálja a „sámánok helyett, higgadt, száraz tudósok". 27 De a népi irodalmon belül is megfigyelhetni ekkor egy értékelő, az eszményeket és a megtett utat tisztázni szándékozó irányzatot, Németh László Népi író című folytatásos tanulmányában még csak a népi irodalom öntudatosodásának és formateremtő kísérletének folyamatát igyekszik nyomon követni, Veres Péter azonban már a mozgalom polarizációját is érzékelteti, azt is nagyon finoman érezteti, hogy a népi irodalmon belül ekkorra kialakult egy politikailag aktívabb és egy passzív vonal. „Egyes népi írók hajlandók volnának elfogadni a polgári termelési rendet is, ha az a született magyarok rendje volna, más népi írók nem. Ez nagy különbség, mert ebből következik, hogy az egyik népi író politikailag aktív, a másik passzív." 28 Ebben az írásában ugyan nem foglal határozottan állást és a két irányzat kérdésében, de Bérharcos munkásmozgalom vagy államépítő szocializmus című tanulmányában 29 már egészen határozottan követeli a társadalmi változást: „A kérdés háti, amit a címben felvetettem, nem úgy szól, hogy vagy bérharcos vagy államépítő szocializmus. Itt nincs: vagy, vagy. Ezt mindegyiket a történelmi szükségszerűség szülte, van, mert lennie keUett. Amíg a magyar földkérdés el nincs intézve, addig van külön parasztkérdés, s amíg van tőkés társadalom, addig van bérkérdés, szakszervezet, pártfegyelem és mozgalmi biblia is." Ezeknek az egységesítő törekvéseknek, amelyek egyképp érvényesültek a magyar irodalmi hagyomány teljességének megőrzésében, a népi és urbánus vita „lekerekítésére" való törekedésben, s a belső párbeszédben, csúcspontja kétségtelenül az Együttes vallomás, a Magyar Csillag íróinak egyik legbátrabb tette, az irodalom szabadságáért és az eszmék szabad konfrontálásáért vívott küzdelmük legjelentősebb dokumentuma. 30 „Eleddig a sors megtagadta tőlünk — olvassuk az Illés Endre, IUyés Gyula, Kodolányi János, Márai Sándor, Tamási Aron, Veres Péter és Zilahy Lajos aláírásával megjelent nyilatkozatban, amely azonban voltaképp a Magyar CsiUag szinte minden írójának véleményét fejezi ki — azt a legfőbb jutalmat, hogy eszményeinket a pohtikai és társadalmi erők a nemzet életében megvalósítsák. Ehelyett szeUemi eredményeinket világnézeti és pohtikai jelszavak alá próbálták temetni, két évtizeden keresztül: küzdelmeinket pedig azzal rontják ma is, hogy egyrészt az irodalmi életben ellentéteket szítanak, másrészt pedig írókat és műveket célzatos politikai színnel festenek be... Korváltó és háborús idők26 Kolozsvári Grandpierre Emil: NAGY VÁLLALKOZÁSOK KORA. 1943. II. 171. 27 Rónay György: FÉJA GÉZA: MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETE. 1943. II. 304. 28 Veres Péter: AZ ÍRÖ POLITIKÁJA. 1944. 7. 29 1943. II. 257. 30 EGYÜTTES VALLOMÁS. 1943. I. 573.
