Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
SZABÓ B. ISTVÁN: A mérleg nyelve
(1962) című reprezentatív válogatás is hozzásegíthette az irodalmi köztudatot. Garai Gábor Illyés költészetének elemzése alapján megállapítja, hogy „ez a költészet a fölemelkedő nép megpróbáltatásának és diadalának nagy tanúságtétele lesz", határozottan perbeszáll azokkal is, akik elutasítóan, azokkal is, akik ellentáborba-hívogatóan „Illyésben az ,ellenállás' prófétáját vélik fölfedezni". Leszögezi, hogy „Illyés költészetében annak, hogy a forradalmi céllal megalkudott volna, nyomát sem látni", s kimondja, „nyugodt lélekkel, hogy Illyés költészete minden szépségével, minden maradandó igazával és vérkeringése egész rendszerével a szocialista máé és a kommunista holnapé". 150 A hasonlóan elismerő vagy csak árnyalatokban eltérő kritikák felmérhették a gyűjtemény alapján a költői pálya ívét és arányait, sőt világképe karakterének irodalomtörténeti meghatározása is aktuálissá vált. 151 A prózaíró Illyés nagyságának, prózája jellegének és helyének felmérésére az Ebéd a kastélyban (1962) című gyűjtemény kínált alkalmat. Abban nincs, nem is lehet vita, hogy Illyés prózája a jelenkori magyar prózastílus értékeinek összegzése: „Minden szavával mér, a dolgok fényét, árnyékát, a tényeket és a lehetőségeket. Egyszerre író, történész és pszichológus. Mértéke biztos... Mindent ért, meglepetésekkel már aligha találkozhat. Iróniájának is ez a mindent-látás adja a fanyar tisztaságát — s az ifjúságából őrzött hite a fészek-melegét... Nyelve, stilisztikája ebben a művében gazdagabb, mint valaha, úgy alkalmazza a magyar nyelv minden szabályát és él minden szabadságával, mint Arany János óta talán senki." 152 Kritikai realista prózánk remekművét 153 dicsérhetik benne, látva, hogy az „életregény fejezetei" új, szocialista valóságunkhoz vezetnek. A címadó kisregényben, az egykori grófnál (a hajdani külső személyzeti konyhában) ebédelve, Illyés minden mondata a közbülső negyedszázad világváltozását méri, s itt valójában a Puszták népe új fejezetét érzékeli az olvasó. Bár a Puszták népe radikalizmusához viszonyítva található benne vitatnivaló, 154 de kétségtelenül a hatvanas évek elején föllendülő magyar próza korszakösszefoglaló jelentőségű művei között méltathatta a legtöbb kritika. 1962-ben jelent meg — Reismann János fényképfelvételeivel — a Balaton is, talán a legszebb magyar útikönyv, melyet szinte egyöntetű elismeréssel fogadtak. 155 A műfordító munkásságának „vezérfonalát" — mely a figyelmes olvasót nemcsak fordítói művének labirintusában, hanem eredeti költészetének mélyebb ismeretében is eligazítja 156 — a Nyitott ajtó (1963) című fordítás-kötetből rajzolhatja ki a kritika. Értékelheti a hagyományosan fordított irodalmak, 150 GARAI GABOR: Illyés Gyuláról szólva, — Válogatott versei 1967-es gyűjteménye nyomán, Élet és Irodalom 1963. 19. 6—7. 151 HÉRA ZOLTÁN: Illyés Gyula válogatott versei, Népszabadság, 1962. XI. 2. 9. TAMÁS ATTILA: Nem volt elég, Tiszatáj, 1963. 10. 3. 1. TAMÁS ATTILA: Küzdelem egy új világképért — Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig, Irodalomtörténeti Füzetek, 43., Akadémiai, 1964. 104—118. 1. 152 CZINE MIHÁLY: Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban — Üj írás 1962. 7. 153 VARGA JÖZSEF: Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban — Kortárs, 1962. 1407. 1. 154 NAGY PÉTER: Ebéd a kastélyban — Népszabadság 1962. máj. 31. 155 HÉRA ZOLTÁN: Könyv a magyar tengerről, Népszabadság 1962. VII. 19. LENGYEL JÖZSEF: Balatonértető, Üj Írás 1962. 1016—1018. LIPTAK GABOR: Könyvek a Balatonról, Könyvtáros 1962. 420—422. NEMES GYÖRGY: Balaton, Élet és Irodalom, 1962. 25. 7. — stb. 156 RÖNAY GYÖRGY: I. Gy.: Nyitott ajtó, Kortárs, 1964. 3. 480—484. 1.
