Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

KENYERES ZOLTÁN: Illyés Gyula irodalomszemlélete

BABITS MIHÁLY, TÖRÖK, KOMJÁTHY A. ËS FELESÉGE TÁRSASÁGÁBAN ESZTERGOM. (1929) kitágult is idővel a kerülete, korántsem olyan átmérőjűre növekedett meg, hogy Babits Mihály, József Attila és Hunyady Sándor egyaránt elfért volna benne, mint Illyés láttatja. A múltat utólag nem lehet korrigálni: a népi irodalom nem ölelte fel az egész nemzeti irodalmat — nem a népi szekértáborból tekintett ki mindenki a világra, nem is mindenki akart onnan kitekinteni, aki elkötelezte lelkét a nemzet érdekeinek. Ez az egység akkor nem valósult meg, ma pedig már kevés lenne. Illyés Gyula iákkor szolgálja az egység ügyét, amikor Juhász Ferenchez és más fiatalabb évjáratú írótársához hasonlóan a nemzeti elkötelezettség mai új formáit keresi. Prózájában cikkek, jegyzetek, esszék, tanulmányok egész kötetrevaló gyűjteményével teszi ezt. Nyelv és irodalom — vagyis a nemzeti érzés haj szál gyökerei Az emberi társadalom ma szerte a világon kettős struktúra hálózatában él: osztályok és nemzetek szerint tagozódik közösségekre. Csak a valóságot leegyszerűsítő elmejáték és a félmegoldásokkal beérő rest akarat egyszerűsítheti le a gondok e kettős szövedékét önkényesen egyfonalúra: a képzelet világában. Osztály és nemzet olyan kézzelfogható valóságak ma, hogy ha az