Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
KENYERES ZOLTÁN: Illyés Gyula irodalomszemlélete
oldása. Világosan ír erről már harminc évvel ezelőtt a Halálfiait elemezve is. A néppel vezetni vagy a népet vezetni : ennek a kérdésnek az eldöntésénél kerekedik a plebejus demokratizmus a polgári demokratizmus fölé. És a tömegek történelmi szerepének, valamint irodalmi hatásának megítélésénél. Illyés a minőségi embert és a minőségi kultúrát nem a tömegek lázadásától félti, hanem éppen azoktól, akik talán a tömegek nevében, de nem velük együtt cselekednek. „Aki az ember megváltoztathatóságában hisz, az a tömegek erejében, eredendő jó ösztönében hisz, a népben" — írja Éluard (1948—1960) c. esszéjében. Ez a mondat alkotja szemléletének ideológiai csúcsán a háromszögelési pontot, szavai egyszerre szólnak minden arisztokratikus társadalomelméletnek, finnyás kultúrtörténeti bölcseletnek és minden antidemokratikus, dogmatikus politikának. A különféle elvont vagy harcos ál-humanizmusok ellenében az igazihoz, a népéhez fellebbez. A csúcspont persze egyszersmind a magasság határa. Illyés Éluard párizsi népiességéről úgy beszól, mint Fazekas világáéról. A népi elkötelezettség megőrzendő jegyeit keresi, a hasonlót és az azonost tárja fel különböző korokban lapozva is. Az alapszerkezet érdekli: a falakkal és a födémmel kevesebbet törődik. A népiség gazdagodását a Ludas Matyitói korunkig nem kíséri nyomon, a változást nem méri fel. A polgáriságot valóban meghaladó művészetek értékrendjében mintha elveszítené arányérzékét, vagy legalábbis mintha attól tartana, hogy a felmérés óhatatlanul méricskéléshez vezet s az értékrend fogalmából nem az értékre, hanem a rendre, esetleg önkényes, történelmietlen rendre kerül a hangsúly. Csakhogy az „örök népiség", ami így kimondhatatlanul ott kísért írásaiban, ugyanilyen veszélyeket rejt. Nagy Lajostól Babitsig — vagyis a független elkötelezettség Illyés sajátos helyet foglalt el a modern magyar magyar irodalom csoportosulásai között. Ügy volt a legtehetségesebb népi író, hogy közben Babits társaságában szerkesztette a Nyugatot, amikor is nem tartozott a Nyugat köréhez. És megfordítva, úgy volt a Nyugat egyik legtehetségesebb munkatársa, hogy közben részt vett a Válasz alapításában, amikor is nem tartozott a népi írók közé. Független volt, mozgását nem engedte korlátozni irodalmi és politikai mozgalmaktól, csak a lelkét kötelezte el szilárdan Rácegrespusztának. Függetlenség és mégis elkötelezettség: ez a magatartás adódik Illyés plebejus demokratizmusából, e 19. századi formáció 20. századi továbbéléséből. E magatartás a 48-as szabadcsapatokéhoz hasonlít, akik részt vettek a forradalomban, de külön egységeket alkotva. A plebejus demokratizmus a 20. század társadalmi harcaiban sajátos „közti" helyet foglal el: a polgári demokratizmust már eredendően meghaladta, de a munkásmozgalomhoz nem kötötte le magát, bármennyire megközelítette is olykor az ideológiáját. Illyés is életének egy időszakában kapcsolatba került a munkásmozgalommal, aztán eltávolodott-eltávolították tőle; s azonosulni vele később se, máig se tudott. Független elkötelezettségét a vonzások és taszítások bonyolult mágneses hullámai alakítottak ki. Kialakulásának teljes feltárásához nem elég egyedül Illyés útját és a plebejus demokratizmus 20. századi alakulását vizsgálni, szükség lenne hozzá a magyar baloldal teljes történetére a századfordulótól a felszabadulásig.
