Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

SZEKERES LÁSZLÓ: Torockó regénye

tam. A lakószobában Shakespeare és Bentham arcképei függtek a falon. Renan könyve is megvolt itt, amelyet egyébként mindenütt megleltem Erdélyben, egyháziaknál és világiaknál egyaránt. Torockó lakói eredetileg Stájerországból, ül. annak a környékéről települtek át, hogy dolgozzanak a bányáikban, de már oly tökéletesen magyarokká váltak, hogy ma már nehezen akadunk emberre, aki németül beszél. A házaikban ezek az emberek mégis megőrizték nemzetiségüket; lakáskultúrájuk olyan, mint a szászoké. A szoba mennyezete körül ott is korsók sorakoztak, az ágynemű-halmok gazdagon hímzettek, a törülközőket pedig piros mintákkal díszítették."

47 Kőváry László szerint „E nép a legtisztább magyarsággal beszél nyelvben, érzelemben, szívben, lélekben magyar, s unitárius hitet vall. Magyarrá lett... E nép eredetileg idegenszerű, s mégis annyi ősmagyaros van benne: öltözködésben, szokásaiban oly sokat hozott le az ősi időből."

48 A Shakespeare és Bentham képére első helyen felfigyelő angol író csodálkozásában és megelégedésében Jókai is osztozott. A nyugati Boner kiemelte, Kőváry László halkította, Jókai pedig természetesnek vette, hogy Torockó Stájerországból származott őslakói megmagyarosodtak, azt pedig feljegyzésre sem méltatta, hogy a torockói lakások a szászokéra emlékeztettek. Jókai ezután az öltözködésről szóló részt fordította. Emlékeztető szavakból álló fordítása meglepően pontos, jó érzékkel tömörített. A 30. versóra és a 31. rectóra jegyezte fel Jókai: „— A kötény, mint az ingváll zöld posztó felczifrázva kék sárga csipkékkel négy hüvelyknyi széles. — A fehér alsó szoknya, mely bokáig leér, számtalan apró ránczba van szedve s láttatni engedi a piros csizmákat magas sarokkal."'

19 Boner szövege a következő: A kötény — a mellényhez hasonlóan — zöld posztó, sárga sújtassál szegve; de ez három vagy négy hüvelyk széles, változatos mintákkal. .. A bokáig érő fehér alsószoknya számtalan kis redőbe van kirakva. Lenn a piros bőrcsizmák keskeny magas sarokkal éppen csak láthatók.

50 Regényében azonban nem ragaszkodott Boner szavaihoz, mert amikor a torockói öltözködésről írt, megbízhatóbb forrásra — pl. Orbán Balázs munkájára, közvetlen baráti tájékoztatásra, elsősorban személyes élményeire — támaszkodhatott. Az angol szerző leírása és az Egy az Isten közti gyakori rokonság és egyezés nem egyszer a tárgy azonosságából származott. Stilisztikai szempontból az is feltűnt, hogy Jókai utólag olvasott munkákból igyekezett olyan emlékeztető szavakat válogatni, amelyek Orbán Balázsék leírásaival és a saját megfigyeléseivel egyezett. Boner tehát nem sok újat mondott Jókai számára, hanem mintegy összefoglalta és kiemelte írónk ismereteit. A 31. rectóra az előzmények folytatásaként írta a következőt: „Nyáron rövid zeke kék posztóból zöld szalagokkal. — A leányoknak pártájuk van fekete bársonybul öt hüvelyknyi arany paszomán csipkével. 47 I. m. 582. 48 I. m. 137. 40 Följegyzések 2. k. 99—100. 50 I. m. 582.