Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
SZEKERES LÁSZLÓ: Torockó regénye
— A fej hátulján minden színű selyem szalagok, veres, fehér, zöld, fekete arannyal ezüsttel áttört egész a vállig omlanak." 51 Boner munkájában ez a rész a következő: Nyáron a fárasztó huszár kabát helyett kék posztóból készült rövid mellényt viselnek, amely csak egy kicsit ér lejjebb a deréknál, mindenütt zöld szalaggal van körülszegélyezve. A lányok fejükön fekete bársony pártát hordanak; elöl körülbelül öí hüvelyk szélesen és az egész rávarrt arany csipkével van fedve. A fej hátulján mindenfajta színű szalagcsokor — piros, fehér, fekete, sárga arany és ezüsthímzés — ereszkedik a vállakra és ez különösen szépnek tűnik. Az éltesebb nők különben kedves fejdíszt viselnek; először egy szorosan ülő muszlin-sapka jön, amely fehér fonattal van díszítve, ez takarja a homlokot, aztán a legcsodálatosabb tüllszövetből készült fátyol takarja a fejet, úgy megkötve az áll alatt, hogy egyedül az arc kerekdedsége látszik. Két vége pirossal hímzett, és két hüvelyk szélességben egy egy csipkeszegély lóg le hátul lazán mindkét oldalon. 5Jókai nem állhatta meg, hogy a színfelsoroláskor a piros, fehér után fel ne jegyezze a zöldet. Tapintatosan mellőzte azonban az „éltesebb nők" öltözködését. Arról sem tett említést, hogy e pompás ruhákat főleg gazdag parasztok viselték. Az erdélyi román lázadás drámáját elsősorban Kemény István báró (1811— 1881) Das schwarze Buch c. munkájából merítette. Az erdélyi hazafias arisztokráciának ez a tipikus alakja a szabadságharc idején Alsó-Fehér vármegye főispánja volt, s bátran mentette a megtámadottak életét. Gazdag tapasztalatok és hiteles adatok alapján örökítette meg a borzalmakat. Könyvét elkobozták, de a szerző egy példányt Jókainak juttatott, aki egy ideig könyvtárában őrizte. 1876. november 26. és december 24. között — a Széchényi Könyvtárban lévő példány tanúsága szerint félbeszakítva — jelent meg a Das schwarze Buch szövege K. Papp Miklós fordításában a kolozsvári Történeti Lapokban A fekete könyv. Báró Kemény István emlékiratai címen. Lehet, hogy a regény folyóiratbeli közlésének kezdetén ez a textus idézte Jókai emlékezetébe a tragikus eseményeket, hiszen nem tudjuk, hogy az eredeti kiadást mikor vesztette el. — Főleg az Abrudbányai és a nagyenyedi vérengzés rajzában használta A fekete könyvet. Kemény István báró szóbeli adatokkal is szívesen tájékoztatta az érdeklődőket. Nyilván írónkat is, aki a Cresslovasok nagyenyedi hőstettéről jegyzetei szerint „Báró Kemény István elbeszélése nyomán" emlékezett meg. A fúzió évétől gyakran találkozhatott Kemény Gábor báróval (1830—1888), a volt nagyenyedi diákkal, erdélyi politikussal, aki 1875-ben Tisza Kálmán belügyminisztériumában lett államtitkár. Az Egy az Istenben említett forrásmunkájának a címe: Nagyenyed és vidékének veszedelme 1848—4.9-ben. 53 Ez alapján idézte fel az abrudbányai csatát, amelyet Hatvani Imre meggondolatlanul vezetett. Értékesebbek lehettek Kemény Gábornak A fekete könyvre vonatkozó szóbeli közlései. Regény végi magyarázó jegyzetében elsők között utalt Jókai Brassai Samura (1797—1896), a torockói születésű íróra és polihisztorra, a kolozsvári unitárius főiskola tanárára. Bár szerteágazó munkásságából cím szerint egyetlen művét sem említette, a Bach-korszakban Pestre telepedett tudós nemcsak szülővárosa regénybe foglalására ösztönözhette Jókait; megismertette vele az erdélyi 51 Följegyzések 2. k. 100. 52 I. m. 582. 53 Pest 1863.
