Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LENGYEL DÉNES: Az irodalom helyi hagyományai

1955-ben a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megbízásából Molnár József gyűjtőútra indult: Kölcsey emlékek után kutatott Szabolcs-Szatmár megyében. Kutatásáról részletesen beszámolt az Irodalomtanítás című módszertani folyóiratban, beszámolójának néhány pontját érdemes idéznünk. Molnár József elindulás előtt tanulmányozta a szakirodalmat, előre értesítette jöveteléről az általános iskolai igazgatót és a tanácstitkárt, s mielőtt Csekére utazott volna, Debrecent és Hajdúnánást is útba ejtette. Kutatása mind az emlékek, mind a népi történetek gyűjtése tekintetében eredményes volt. De az út legnagyobb eredménye mégis az, ami a Parainesis sorait megcáfolja, hiszen Kölcsey ezt írta: „ ... sorsomat mostohának mégsem mondhatom, mert találtam egy-két hű keblet; mert korunk s hazánk néhány jeleseinek szeretetét viendem síromba. Lassanként fognak ők is eltűnni; s nem sokára e nép emberei közül senki sem lesz, ki rólam emlékezzék." Ehhez Molnár József ezt fűzi hozzá: — „Mennyire nem lett igaza, mert a nemzet emlékezetében él, része kultúránknak, faluja népe pedig olyan közvetlen közelségben érzi, mintha csak a minap halt volna meg."

30 Űj szempontokra hívja fel a figyelmet Margócsy József, aki évek óta eredményesen foglalkozik az irodalom helyi hagyományainak gyűjtésével és népszerűsítésével. Nyíregyháza és az irodalom című cikkében

31 rámutat a tennivalókra: a Bessenyei-kör és a Kossuth Gimnázium hagyományainak kutatására tesz javaslatot. Nagyobb közleményében, amelyet Szabolcs-Szatmár megye irodalmi hagyományai címmel adott ki, részletesen és pontosan tájékoztatja az olvasót. Rámutat a Szabolcs-Szatmári Szemle és a Szabolcs-Szatmári Útikalauz eddig rögzített adataira, majd felsorolja a tennivalókat; ezek közül az alábbit emeljük ki: „Mindent el kellene követnünk, hogy pontos feljegyzések maradjanak a művelődési otthonok, a könyvtárak munkanaplóiban arról, hogy egy irodalmi, művészeti esemény hogyan és milyen körülmények között zajlott le; kik jártak ott, mit csiráltak, miről beszéltek, milyen volt a közönség magatartása —, s hogy a szerzett élmények, benyomások hogyan jelentkeztek az ott járt írók későbbi alkotásaiban. A mai kortársak szereplése néhány év múlva már hagyománnyá változik, s ezeknek az emlékeknek mindig a kortársak az őrzői — ebben az esetben mi magunk."

3Mint a nyíregyházi Tanárképző Főiskola tanára, Margócsy József évről évre nagyszámú szakdolgozatot jelöl ki a hallgatóknak a helyi hagyományok tárgyköréből. Idézzünk néhány címet: Fejér megye irodalmi emlékei; Móricz Zsigmond és Prügy; Móricz Zsigmond Sárospatakon; Bessenyei hagyományok Szabolcsban; Jókai és Komárom; Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén; A Petőfi Irodalmi Múzeum és az irodalomtanítás stb. A helyi hagyományok kutatása hasonló módon folyik a pécsi Tanárképző Főiskolán is. Dr. Kolta Ferenc két monográfiája (Baranya, 1948, Pécs, 1956) jó módszertani tájékoztatást nyújt a hallgatóknak, akik háromféle téma között 30 MOLNÁR JÖZSEF: Kölcsey-emlékek nyomában, Irodalomtanítás, 1956. március-május. 31 MARGÓCSY JÓZSEF: Nyíregyháza és az irodalom, Könyvtáros, 1967. szept. 32 MARGÓCSY JÓZSEF: Szabolcs-Szatmár megye irodalmi hagyományai. Irodalmi és Nyelvi Közlemények, 1967. I. szám; 95. 1.