Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LENGYEL DÉNES: Az irodalom helyi hagyományai

válogathatnak. Az első típus: egy-egy város, járás vagy megye irodalmi hagyományainak, emlékeinek gyűjtése, feldolgozása. A feldolgozás módja általában: a szerző időrendi sorrendben bemutatja a terület irodalmi múltját (kiket adott az irodalomnak, kik éltek azon a vidéken, vagy kik indultak onnan pályájukra stb.), majd az adatokat a szereplő írók betűrendjében felsorolja. Kolta Ferenc tanítványai a teljes feldolgozás helyett egy-egy időszakot bemutató dolgozatot is írnak. Néhány téma címe: Mohács irodalmi hagyományai, Mosonmagyaróvár XX. századi irodalmi életének adalékai ; Pápa irodalmi hagyománya ; Petőfi Pápán (az ottani dokumentumanyag feldolgozása) ; Petőfi Tolnában stb. A szakdolgozatok másik fajtája egy-egy város, község vagy táj képét mutatja be az irodalomban: Balatonfüred a magyar irodalomban; Kőszeg, Mohács a magyar irodalomban stb. Végül a harmadik fajta népköltészeti hagyományokat tartalmaz: Népköltészeti hagyományok Belsőbárándon; Berzence népköltészeti hagyományai; Bük község ma is élő nép hagyományai stb. Kolta Ferenc az irodalmi hagyományok gyűjtése mellett helyesen hívja fel a figyelmet a népköltészet gyűjtésére. Másfelől a már elkészült szakdolgozatok hasznos adatokat nyújthatnak az országos irodalmi topográfia szerkesztőinek. Ebből a szempontból jelentősek a helyi irodalmi hagyományokat tartalmazó cikkek, adatközlések múzeumunk évkönyveiben, s ezt a célt szolgálják a kiállítások „vezetői" is, melyeknek nagyrészét munkatársaink írták. Sok városunknak, számos megyénknek vannak ismert kutatói (a már említetteken kívül), a teljesség igénye nélkül hadd soroljuk fel őket: Csatkai Endre (Sopron), Miklós Dezső (Pápa), Takáts Gyula (Somogy), Zákonyi Ferenc és Lipták Gábor (Veszprém), Turányi Kornél, Beliczay Angéla (Budapest és Pest megye), Csorba Zoltán (Borsod), dr. Somoskeőy István (Nógrád), Péter László és Madácsy László (Szeged), Julow Viktor (Debrecen), Szűcs Sándor (Hajdú-Bihar), Tüskés Tibor (Pécs). Hadd hívjuk fel a figyelmet Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz című dolgozatára, melyben a szerző a Böszörményi Katalinhoz írt verseket elemzi, Tompa szabolcsi barátait jellemzi és a költő néhány népregéjének forrását feltárja. Dr. Mezősi Károly: Petőfi és családja Dömsödön című munkájában ezt a célt tűzte maga elé: „Arra törekszünk, hogy tanulmányaink a tudományos népművelés igényének megfeleljenek. Ezért, míg egyrészről tudományos problémák elmélyülő vizsgálatára is vállalkozunk, másrészről a feldolgozás és előadás könnyedebb formájával füzeteinket az olvasók számára érdekessé és vonzóvá kívánjuk tenni." A Pest Megyei Füzetek első számában ez sikerült is: Mezősi rámutat a dömsödi tartózkodás körülményeire, elemzi Petőfi lelkivilágát és joggal állapítja meg. hogy ez a szakasz igen jelentős a költő fejlődése szempontjából. Munkáját alapos jegyzetekkel kíséri, de eredményeit olvasmányosan adja elő, gazdag illusztrációt közöl: bemutatja a Petőfi-emlékmű, a lakóház és a Petőfi Irodalmi Múzeum rendezte kiállítás képét. „Egy hasznos könyv elé" — írta Simon István a Veszprém megye irodalmi hagyományai című munka előszavában. És ez nemcsak hasznos, hanem pontos és szép könyv is; első részében verses és prózai szövegek hirdetik a veszprémi táj szépségét, a második rész adattárat tartalmaz. Harmath István és Katsányi