Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
MEZŐSI KÁROLY: Petőfi és Czakó Zsigmond
A három legnagyobb kortárs-író részvéte mindennél maradandóbb emléket állított Czakó Zsigmondnak. „Meg merem jósolni: a Czakó szelleme vissza jövend!" E mondatával Vasvári Pál fejezte ki tiszteletét az elhunyt drámaíró iránt. A „felvilágosult", magasban röpülő, a csillagok közt is „fénykirály" Czakó öngyilkosságának okai közt a „sanyarú élet", a „fekete kedély betegsége" mellett az irigyek „méregcseppjeit" és a kritika „haramiaszerű megtámadását" emelte ki. A cenzúrára is utalt e szavaival: „Czakónak még a szellem repülése is gátoltatok." A tragikus elmúlás „főtanulsága"-ként azonban Vasvári bátor lélekkel hirdette, hogy a világ, az emberiség és a haza ügye nincs veszve még, s az olyan nagy szellem, mint Czakóé volt, „örökre félreismerve nem maradhat". 12 Áldoztak Czakó Zsigmond szellemének a színészek is. 14 nappal a drámaíró halála után, 1847. évi utolsó előadására a Nemzeti Színház még egyszer műsorra tűzte Czakó Leona c. tragédiáját. „Soha ünnepélyesebb érzéssel, soha elfogultabban színházba nem léptünk'" — írta az előadásról szóló beszámoló. „A nagy közönség következetes maradt magával, azaz: jól tudván miszerint ma színházban nem csak szem- s fülekre, de lélekre is volna szükség, miként máskor, most is honn maradt. Kár is lett volna gúnyt űzni az elhunyt költő eszmeművével holta után. De a kevés választottak, kik gondolkozni még nem restellnek, eljövének." A jelenlévő közönség „az egy templomi gyülekezet volt, melly helyére leigézve, rendült kebellel hallgatá egy túlvilági szellem hangjait". A bírálat hivatkozott a Leona első előadására, midőn „a lapok nagy része határt nem ismert gáncsoló bírálatában, s a szerzőtől.. . minden tehetséget megtagadott. Ügy látszik, az ó év utolsó drámai közönsége igazságosabb volt a halott iránt." —• A Leona végzetes tragédia volt Czakó számára, mert „ki mondja meg, nem azon percben barátkozott-e meg a halál eszméjével a boldogtalan ifjú, midőn Leonája agyában megfogamzott. Oh mert ne higyjétek, hogy egy valódi költő kedélyén olly eszmék, minők e Leonában vannak, nyomtalanul suhanjanak keresztül. A genius ... csókját nem adja ingyen az érte esengő homlokára, hanem egyik kezével a költői ihlet drága kincsére mutat, másikkal a szenvedés tövis koszorúját nyújtja." Czakó is géniuszától „a társasági nyomorok Pandora szelencéjét kapta, s ebből merített fájdalmának egy részét letevé a Leonába". — „Ki soha embertársaiért nem érzett... ki nem szenvedett..., mert szerété az emberiséget, s fájt azt lealázva látni, az Leonát soha megérteni nem fogja." A költő való fájdalmának oka, hogy „Prométheuszként lebilincselve látja az emberiséget, előítéletek és zsarnokság láncaival, anélkül, hogy közeledni látná az óhajtott szabadítót". 13 Ezt a fejtegetést azért idéztük részletesebben, mert a Leonáról a későbbiekben még szó lesz, és a korabeli kritikai megítélést fontosnak véljük. A főszerepeket egyébként a Nemzeti Színháznak ugyanazok a nagy művészei játszották, 12 CZAKO HALÁLA ÉS SZELLEME c. emlékezésében. — VASVARI PÁL válogatott írásai 253—261. 1., FEKETE SÁNDOR szerk., Bp. 1956, az OSzK-ban lévő kéziratból közölve. — A Czakóról szóló irodalom a tragikus tett okát a kritika és a cenzúra „félekmérgezésén" és az író nyomorán kívül főképp Czakónak a Pesti Hirlap 1847. márc. 18-i számában megjelent, a Nemzeti Színház reformját sürgető cikke nyomán támadt éles ellentétekben s a JÁNOS LOVAG c. történeti drámájáról baráti körben elhangzott szigorú bírálatban látja. — Ld. FERENCZY JÖZSEF: Czakó Zsigmond élete, összes Művei I. Nemzeti Könyvtár XXXIII. köt., SZINNYEI JÖZSEF: Magyar írók élete és munkái II. 465. 1. — SOLT ANDOR Czakó életrajzi adataiból a drámaíró „terheltségére" következtetett, s figyelmen kívül hagyva a kor, szellemi hatások és körülmények alakító erejét, úgy vélte: „Czakó Zsigmond tépett lélek lett volna a világ bármelyik szögletében, bármilyen életkörülmények között." Id m. 55. 1. Utóbb azonban már utalt Czakó világfájdalmának társadalmi okaira, hogy ez a tépettség „kétségbeesett lázadás a XIX. század új társadalmi berendezkedésének előestéjén". (61. 1.) 13 Életképek 1848. jan. 9-i sz. 57. 1., EGYKÉT SZÖ LEONA ELŐADÁSÁRÓL, Rhadamanthus aláírással.
