Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
ILLÉS ILONA: Magyar írók levelezése Stefan J. Kleinnel
is készültem. Ugyanakkor, ugyanabban az évben harminc évi munkámat is sikerült tető alá hoznom: körülbelül elkészültem esztétikámmal is... S mindezt elégették.0 Mégpedig: sajtó alá rendezett naplókötetemet, teljes esztétikámat s az eredeti naplónak egész fiatalkori anyagát s férfikorom feljegyzéseinek kilenc évét. Mikor ezt megtudtam, ez év márciusában öngyilkosságot kíséreltem meg, de úgy látszik, életösztönöm most is megakadályozott e dolog teljes kivitelében, — életben maradtam tehát, sajnos, arra ítéltettem, hogy még egy ideig éljek. Három hónapig egy előszobában laktam a Thököly úton, most mindenféle hányattatás után, a Váci-út 28. alatt lakom, egy cselédszobában, ahol bizony fűtve még nem igen volt eddig. Ezt a levelemet is az ágyból írom tehát, kesztyűvel a kezemen, mert nagyon hideg van és ceruzával, mert tintám, tollam, asztalom nincs. S csodálatosképen ebben a nyomorúságomban még produkáltam is egyet-mást, ágyban fekve, sapkával a fejemen s még hozzá: öregkorom fényességét, két novellát, az egyiknek címe: „A cicisbeó", — a másiké: „Két ballada egy édesanyáról." 2 ' 1 Csak persze, hiába írtam, hiába jelent meg, mert senkisem olvassa. Más dolguk van az embereknek! Olyan tülekedést s olyan érték-eltolódásokat ön még nem látott, — ami nem is csoda, mert ami evvel a szegény országgal történt s evvel a gyönyörű, szegény várossal ... S mindez, egy egész világ elpusztulása egyetlen tébolyodott ember akaratából. Szóval: itt vagyok még, de nem szívesen. Minden este azon imádkozom, hogy ne kelljen felébrednem többé, öregkoromra semmim sincs, — mindenem elpusztult, mindenemből kifosztottak s még csak nem is ez az igazi bajom. Mert, ha a naplóm jut eszembe az utcán, valami rettenetes vágy hajt, hogy a villamos elé szaladjak, — ez az igazi bajom, gyógyíthatatlan sebem, amely remélhetőleg el is pusztít rövidesen, i^dná a mindenható! Amen és úgy legyen. Értesítést várok magukról, hogy hogy vannak és hogy éltek eddig. írjon tehát, legyen oly szíves s minél kimerítőbben! Meleg szívvel ölelem mindkettőjüket, feleségem nevében is, aki könnyezett, mikor a levelüket látta s ma is nagyon bánja, hogy olyan rosszul sikerült a vacsorája akkor, — hiszen emlékszik! (A hal nem jól sült meg.) ölelem még egyszer és Isten áldja! Hű barátjuk: Füst Milán Füst Milán — Klein, J. Stefannak Budapest, 1946. május 24. Kedves jó Uram, csak azt szeretném tudni, hogy van? S hogy megkapta-e válaszomat, amelyet önnek és nagyon kedves feleségének írtam, — még akkor, hányatott életem legnagyobb háborgásai közben, nagyon meghatva kedves érdeklődésüktől. (Maguk vol-, tak az elsők, akik kérdést intéztek hozzánk e tárgyban, hogy lihegünk-e még?) — Ha nem kapta volna meg levelemet, (ami lehet, akkoriban még nagyon bizonytalan volt a posta,) — akkor, sajnos, le kell mondanom róla, hogy képet adjak akkori mivoltomról s szegény, nagyon szegény feleségemről, mert az élet s az elmúlás örök törvényei értelmében nem tudom már visszaidézni magamba, ami akkor volt, — elmúlt bennem, irrevesibly lost, ;i0 — ahogy valamikor az angol mesterem kifejezte. Mert azért ez is veszteség, — az ember azt kérdezi magától: hát hiába mentem át a poklokon? — megintcsak tudnak apróságok is bosszantani, például, hogy poloska is van a világon? (Megint megszállt a nagyzolás, mintha úriember volnék s hozzám nem illene a poloska. — Holott hát még a tetű is nagyon illett hozzám s nem is oly régen, továbbá a pincék patkánya, ukrán-betegség, bombaszilánk és amit akar. Az egész konglomerátumot úgy szoktam azelőtt kifejezni: ha hallanád testvér, hogy miket láttam, akkor Hamlettel szólván a szemeid csillagként szökellnének ki üregeikből. S ma még mindig mondom ezt, csak nem érzem már, az a furcsa. Irreversibly lost.) Egyebekben pedig még mindig élek s ez is elég furcsa, sőt dolgozom is. írtam két olyan novellát például, amelyek öregkorom fényessége, ezek meg is jelentek, 28 Füst Milán naplója és esztétikája a Vércse utcai villában megsemmisült. Később a napló egyes részei megkerültek. 20 A Cicisbeó és a Két ballada az édesanyáról című novellák kézirata a Práger-kollekció anyagával együtt a múzeumba került. 10 Megmásíthatatlanul elveszett.
