Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

VERŐ GÁBOR: Búcsú Lakatos Lászlótól

BŰCSÜ LAKATOS LÁSZLÓTÓL ( 1 9 1 1 — 1 9 6 9) VERŐ GÁBOR Halálával a magyar művelődésügy ismert és nagyrabecsült személyiségét, a múzeumügy irányításában közel negyed század óta kiemelkedő szerepet betöltő munkását vesztettük el. Életében nemes eszményeket követett: a dolgozó tömegek, a nép kulturális felemelkedése nagy ügyét szolgálta. Emberi fejlődését, személyiségének kibontakozását nehézsorsú, hányatott életű, sokat próbált szüleinek élete, a történelem tanulságaira, a társadalmi valóságra és a művészi szépségre egyaránt fogékony lelkülete határozta meg. Tudományos pályára készült, irodalomtudományi és tanári diplomát szerzett. 1934-ben fejezte be tanulmányait. Ezután egy teljes évtizedet élt szegénysorsból származó értelmiségiként az urak Magyarországában. E tíz esztendő fele teljes állástalanságot, munkanélküliséget jelentett számára. A felszabadulás élménye 34 évesen, egy küzdelmes ifjúi élet, az értelmiségi ínségmunka szomorú tapasztalatai birtokában, családos férfivá éretten köszöntött rá. Az új élet, mint minden cselekvő, alkotnivágyó hazafit, őt is a tennivalók özönével fogadta. A romokból való felemelkedés, a fasiszta szégyentől való megtisztulás, a forradalmi újjászületés nehéz és gyötrelmes, de páratlan lendületű, lenyűgözően szép küzdelmei jutottak neki is osztályrészéül. Őszinte, mélyrőljövő emberszeretete. Petőfi és Arany, Ady és József Attila, Radnóti Miklós költői hitvallása alapján teremt magának életideált, választ utat a haza szolgálatára. S ezt mindvégig jóban és rosszban következetesen a munkásosztály és a nép ügyéhez, a szocialista forradalomhoz, nemzeti, társadalmi felemelkedésünk széles országútjához igazítja, ahhoz csatlakoztatja. A felszabadulás után rendkívül sokat vállaló munkása a közéletnek. A Nemzeti Bizottságnak, majd Kispest város képviselő testületének tagja, ezt követően, mint a Fővárosi Tanács választott képviselője fejti ki társadalmi tevékenységét. Vezette az állandó népművelési bizottságot, részt vett a „Külváros" c. folyóirat szerkesztésében. Jelen volt mindenhol, ahol ereje, tehetsége, tudása és emberszeretete használni, segíteni tudott. Égett a munkában. 1946-ban már minisztériumi titkárként, 1947-ben osztálytanácsosként a művelődésügy deKépünkön Lakatos László a „Köszöntelek forradalom" c. kiállításunk megnyitásán, Lányi Sarolta társaságában