Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

BARÓTI DEZSŐ: Radnóti Miklós és Párizs

kezőképp hangzik: „Népek kiáltják sorsodat szabadság!" Minden, ami előtte van, ezt az akár mozgalmi nyelvre is könnyen lefordítható tézist készíti elő, a párizsi háztetők épp úgy, mint a háború pusztításainak ábrázolása, vagy az új hadak megszületésének képe. Helyzet jelentő vers tehát, a nemzetközi munkásmozgalom egyik nagy reménységéről, a fasizmus elleni széles körű összefogás lehetőségéről. Szubjektív életrajzi elem szinte egyáltalán nincs benne, (a költő személyéről mindössze annyit tudunk meg belőle, hogy Párizsból néz szét a világban), az egész versben domináló leírások pedig szimbolikus értelmükkel és hangulati hatásukkal is szervesen összeolvadnak a szabadságharcok erejét hirdető alapgondolattal. Radnóti egyik legszebb politikai verse ez, s a spanyol szabadságharc által inspirált művek között is kiemelkedő helyet foglal el. És ebben, a töretlen optimizmust sugárzó formájában csak a Népfront Párizsában érlelődhetett, ott is egy, talán az indokoltnál több illúzióval végigélt tömegtüntetés ellenállhatatlanul magával sodró élménye kellett hozzá. A spanyol szabadságharc még egy, ma már profetikus jelentésű motívumot adott neki. Itt ismerkedett meg Garcia Lorca tragikus sorsával és hallotta előbb spanyolul, majd egyik barátunk rögtönzött fordításában néhány versét. Párizs-élményéhez tartozik ez is, hiszen Lorca neve nem kis mértékben innen terjed szét a világon és vált már ekkor intő jelképpé.

13 Az 1937 nyarához fűződő Párizs-élményének egy további összetevőjét a Cartes postales c. kis ciklusból ismerjük meg. A maguk módján ezek szintén „szabadság-versek". A Hispánia, Hispánia sötét-világos hősi sorai után a derű apró, idilli képeit villantja fel bennük, az otthoni gondok után a pihenő, a vakáció ritka, önfeledt pillanatait. A levelezőlap-vers a régi idők értekező költői leveleinek ez a modern, szűkszavú, csak egy-egy képet vagy futó gondolatot felvillantó leszármazottja valamiképp talán a képes levelezőlapok divatjával függ össze és úgy látszik Apollinaire Cartes postales-jai indítására vált egy sok poétikus lehetőséget hordozó műfaj-félévé. Mint ismeretes, József Attila szintén írt egy szellemes Párizsi anziksz-ot. Radnóti azonban csak a levelezőlap üres keretét kapta készen közvetlen elődeitől és saját képeit rajzolta rá: Apollinaire levelezőlapja meditációt tartalmaz, József Attila Párizs olyan közkeletű díszleteivel játszadozik groteszk humorral, mint a Notre-Dame vagy az Eiffel-torony, Radnóti színes képeslapokat ad, és a kis ciklus egyik darabja, a Place de la Notre Dame soraiban mintegy ars poeticájukat is megfogalmazza: Dobd el a rémes újságot, vidám fehér felhőt lenget a Notre-Dame; ne gondolj másra, ülj le, nézelődj, figyelj! mert holnap úgyis nélküled bomlik a tér fölött a szürkület. Ezeknek a verseknek valóban a nézelődés és a belőle fakadó nagyfokú vizualitás a lényegük. A költői levelezőlapok játékos műfaját bizonyára épp azért fedezte fel magának, mert mindig szerette a látható világ egy-egy elemét néhány sorban felvillantó rövid fogalmazást. A Place de la Notre Dame mellett még a Jardin du Luxembourgról, Versailles-ról és egy chartres-i útról írt, a szó igazi értelmében vett képeslapokat. Ki merte volna gondolni ezen a nyáron, hogy ezekkel a vidám, élénkszínű képeslapokkal már a halál közelében írt Razglednicák műfaját gyakorolja! 15 L. TOLNAI GABOR idézett monográfiájának Garcia Lorca és Radnóti Miklós c. fejezetét és a hozzácsatlakozó gazdag jegyzetanyagot.