Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

BARÓTI DEZSŐ: Radnóti Miklós és Párizs

sen hozzájárultak ahhoz, hogy Radnóti a maga részéről szintén bele akart kapcsolódni az írók nemzetközi szolidaritásába. Ezekben a napokban különben elég volt kilépnünk az utcára és máris az az érzésünk támadt, hogy a spanyol szabadságharc Párizsba küldte el leglelkesebb előőrseit; kiállítások, plakátok, dokumentumok serege emlékeztetett rá, önkénteseket toboroztak, pénzt gyűjtöttek és szinte nap mint nap tízezreket megmozgató tömeggyűlések követelték a mielőbbi beavatkozást. Radnóti az Elégia c. versében már odahaza hitet tett a spanyol szabadságharc mellett, most még közelebb került hozzá a ,,távol égő tartomány" s az otthoni, elégikus hangulatot, a párizsi tömeg-megmozdulások láttára a forradalom erejébe vetett bizakodás váltja fel. A Hispánia, Hispánia záróstrófáinak s egyben az egész vers kiváltója a párizsi munkásság 1937. június 24-i nagy tüntetése volt. A kis noteszben, ahová verseinek első magját szokta volt feljegyezni, ezt írja róla: „Június 24. Place de la Nation. A Fr. P. [a francia Párt] gyűlése. Sp[anyol] zászlót tartanak és hull belé a pénz. Taxin megyünk, Dezső, Gyula és P. Robin.'

, Dezső én voltam, Gyula: Schöpf lin Gyula, Pierre Robin egy fiatal francia költő barátunk.

Vi Alighogy elindultunk, mint napok óta annyiszor, újra zuhogni kezdett hatalmas cseppekben a vers első soraiban emlegetett eső. _ Bőrig áztunk volna, amíg kis szállodánktól elég messze lévő Metro-állomáshoz érünk, ezért választottuk a diákos zsebünkhöz képest luxusnak számító taxit. így egy kissé korán érkeztünk, még alig egy-két csoport vonult csak fel s egy pillanatra megijedtünk, hogy az eső elmosta a tüntetést, de alig telt el tíz perc, máris tízezres tömeg töltötte meg a nagy teret. Ázott ruhákkal és ázott zászlókkal jöttek sietve csaknem futólépésben mindenhonnan, nemcsak kommunisták, hanem a legkülönbözőbb baloldali szervezetek tagjai, mellettünk épp néhány öreg, szakállas anarchista állt, fekete-piros zászlók alatt, másutt olasz, német szavakat hallottunk, sok volt a néger és délamerikai... A vers egyik képe: (,,De jönnek új hadak ha kell a semmiből. // akár a vad forgószelek ...") talán a Metro-állomások mélyéről és a környező utcákból hirtelen felénk áradó tömeg magávalragadó, vizuális élményéből nőtt meg a spanyol szabadságharc képévé, az utolsó sorok pedig arra utalnak, hogy a népgyűlés végén az Internacionálét énekeltük el, ki-ki anyanyelvén. Mi hárman magyarul kapcsolódtunk bele a hatalmas kórusba . . . A Hispánia, Hispániá-nak az egész verset összefogó alapmondatát kétségtelenül az utolsó strófa első sorában találjuk meg, amely mint láttuk, a követ« Pierre Robin abban az időben fejezte be egyetemi tanulmányait, kritikákat írt az Aragon éa J. A. Bloch szerkesztésében megjelent CE SOIR c. napilapba. A harmincas évek végén verseskötete, azóta több irodalomkritikai és művészettörténeti tanulmánya jelent meg. Radnótival 1937-ben, Párizsban ismerkedett meg. Közvetítésemmel már ekkor lefordította Radnóti néhány versét, ezek kéziratban maradtak. Élénken érdeklődött a magyar irodalom iránt. Egyébként Nagypál István is említi idézett cikkében, s a következőket írja róla: . . . „Pierre Robinnal, a fiatal francia szürrealista költővel társalgók. A Pireneusok aljából származik, félig spanyol, így kétszeresen szívügye minden, ami odalenn — a franciáknak minden külföld odalenn — történt. Mondja, szeretne jövőre Magyarországra jönni. Ha Spanyolországban meg' történik a döntés, a Duna-medence kérdés következik. Ma már bennünket is nagyon érdekel . . ." Radnóti, mint ismeretes, lefordította a spanyol szabadságharcról szóló, MALAGA c. versét s ő az a P. R,, akiről az 1939-ben írt, CSÜTÖRTÖK c. versében beszél. Levelezésük ekkor egyidőre megszakadt, Radnóti azt hitte, hogy Spanyolországba ment önkéntesnek, 1937ben ugyanis ezzel a szándékkal foglalkozott. 1939-ben újra találkoztak, Robin ekkor lefordította a HISPÁNIA, HISPÁNlA-t, de ez sem jelent meg nyomtatásban. L. még TOLNAI GABOR: i. m.