Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LENGYEL DÉNES: Az irodalom helyi hagyományai

szállt, a szénakaszálók részére pogácsát sütött. Nagyon be találták fűteni a kemencét, és a pogácsa el akart égni. Papírt kerestek hát, amivel meg lehet óvni az elégéstől. Hirtelenében nem találtak mást, mind Petőfi felakasztott kabátjában néhány írást. Ezzel fedték be a pogácsákat. így lett vége a sok asszonyfai versnek: megsemmisültek a kemencében."'" Az elbeszélt történet tárgyi magyarázatot nyújt: megvilágítja, hogyan pusztultak el a költő Ostffyasszonyfán írt versei. Dömötör Sándor még hozzáfűzi, hogy ebben a verspusztításban a rosszmájúságnak is szerepe lehetett. A hiteles népi történetek és a képzelet-teremtette mondák, legendák között nehéz határvonalat húzni, hiszen egy-egy történetnek hiteles és költött elemei lehetnek. De a képzeletszülte mondák, legendák, amelyekben olykor csak a költő neve szerepel, maga a történet pedig költött, a művészi megformálás következtében elütnek az adatközlők hiteles, de költőietlen fogalmazásától. A költő tisztelete olykor a nép régi hitvilágában gyökerezik. Elhivatottságának már születésekor tanújelét adja, mint a mondák táltosa. Ennek ősi hagyománya van: Vergilius születése előtt a költő édesanyja éppen olyan csodálatos álmot látott, mint Emese, Álmos édesanyja. Amikor pedig a költőgyermek megszületett, helyi szokás szerint facsemetét dugtak a földbe. Ez a csemete oly hamar nőtt. hogy hamarosan elérte a lombos fák magasságát. Híre futott a csodának, s már az ókorban Vergilius fájához zarándokoltak az asszonyok, hogy könnyű szülésért könyörögjenek. Ez magyarázza meg, hogy Csokonai a táltosok erejével rendelkezik, bika alakjában megküzd a másik táltossal, tehát az ősi hitvilág kései hőse lesz.

:!5 Ismeretes az is, hogy a Tiszántúlon szentül hittek Csokonai jóslataiban: a költő nemcsak a 48-as szabadságharcot, hanem a későbbi idők eseményeit is rendre meg jósol ta.

35 De idézhetjük Luby Margit gyűjtéséből a Kölcsey jóstehetségéről tanúskodó feljegyzést is (elmondta Szűcs Sándor 90 éves): „Az anyám több asszonnyal, meg magával Kölcsey Ádámmal indultak a mezőre, szénát gyűjteni. Kölcsey Ferenc rájuk szól: — Ne menjetek hé. Mire a kötelet megsodorjátok, nyakatokon a zivatar. De nem hitték, kimentek a mezőre. Ügy is lett, ahogy Kölcsey Ferenc előre megmondta, — nem végeztek semmit, szaladhattak haza az eső elől.

36 Ha Csokonai a sámánhit táltosa, nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a legendában Petőfi születése Krisztus származására emlékeztet. A szabadszállási legenda így szól erről: „Nem Szabadszálláson született Petőfi, egy városban sem született az, hanem országúton. Én úgy hallottam, úgy volt, hogy egyszer régen pásztorok, juhászok, csikósok kint teleltek a félegyház: határban. Tél volt, de régen a pásztorok télen is a mezőn tanyáztak. Bementek egyszer a pásztorok az útmenti csárdába, látják, ott ül egy szegény ember, és nagyon búsul. Kérdezték: mit búsul? — Azért — mondta —, mert úton volt a feleségével, és útközben megszületett a gyerek —, most aztán ott vannak a csárdában, nem tudnak tovább menni a nagy hó miatt sem, a gyerek miatt sem. 3í DÖMÖTÖR SÁNDOR: Petőfi vasi élményei és a néphagyomány, Szombathely, 1954; 9. 1. 35 CSOKONAI MINT TÁTOS, Vargha Balázs: Csokonai-emlékek, Bp. 1960; 623., ill. 459. 1. 3,1 LUBY MARGIT: Petőfi- és Kölcsey-emlékek. Kézirat. Országos Néprajzi Múzeum EA 2197. 3* 35