Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LENGYEL DÉNES: Az irodalom helyi hagyományai

tonfüredi villa ügyében a Szent Benedek-rend házfőnökségét kellett megkeresnie : „Hiszen ezeket az adatokat a telekkönyvből is meg lehetett volna tudni, azonban mégis a rendhez fordultunk, mert hisz voltaképpen nem tisztán a számbeli adatokra van az életrajzírónak szüksége, hanem inkább oly körülményekre, amelyek világot vetnek Jókai Mórnak Balatonfüreden töltött napjaira, amelyek a villavétellel és eladással kétségtelenül összefüggnek."

11 De Mikszáth nemcsak országos felhívás, levelezés és helyszíni tanulmányok útján gyűjtötte az anyagot, hanem felkereste Jókai rokonságát, barátait, elkérte visszaemlékezéseiket, és sokat beszélgetett velük. Mikszáthné figyelte meg, hogy férje, aki nem szeretett hegyet mászni, a legmagasabb csúcsokra is felmászott, csak hogy Keszler Gyulával beszélgethessen, és Jókairól adatot gyűjthessen. így gyűjtött Beöthy Zsolttól, aki földije volt az írónak, s ezért kereste fel Jókay Jolánt és Váli Marit is. Azóta sok bírálat érte Mikszáth művét, de az életrajz gazdagságát egyetlen bíráló sem vonta kétségbe. Mikszáth összegyűjtötte a mozaik köveket és művészi képet alkotott, amely hitelességével és megragadó szépségével hirdeti, hogy a helyi hagyományok gyűjtése és felhasználása a tudománynak adatokat, az olvasóknak gyönyörűséget nyújt. Kisebb apparátussal, de hasonló módszerrel dolgoztak már az elődök is: Toldy Ferenc és Gyulai Pál levélváltás útján szerezték meg életrajzi műveik anyagát. Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza című művének első része azért olyan élethű, mert az eseményeket egy szemtanú, a költő öccse közli levelében. Vörösmarty János levelének felhasználásával Gyulai a költő gyermekkorát élethűen mutatja be, művének ez a része kitűnően sikerült. És ha a helyi hagyomány hiányzik az életrajzból? Vajon feltűnik-e ez a hiány? Amikor Móricz Zsigmond iskolát látogat, éppen Berzsenyi órára toppan be. Kedves költőjét tanítják, hallja is az ismert sorokat, de nem tud uralkodni magán, felteszi a benne feszülő kérdést a gyerekeknek: ugyan hány hold földje volt Berzsenyi Dánielnek? Se a gyerekek, se a tanárnő nem tudja. Váczy János könyve annyira élettelen, hogy a költő földhöz vágja. Még Németh László pompás könyvében sem talál feleletet: „Végigolvastam, de nem leltem meg benne, hogy hány holdja volt hát Berzsenyinek ... az egész könyvben alig van tizenöt sor, ami Berzsenyi emberi életére vonatkoznék... Pedig... meghalok a vágytól, hogy magával Berzsenyivel találkozzam, hogy vastag öklét megmarkolhassam, hogy sok boltíves kis házában akadozó szavát hallhassam, hogy a gátlásos gazdák mintaképének mérges viszonyát béresével és botosispánjával meglophassam, hogy a kis feleség nagyidegenségét csak egy hitvány pletyka segítségével is felérezhessem ... Valamelyik nyáron találkoztam Keszthelyen egy Berzsenyi úrral, aki mintha csak a költő arcképéből szökött volna ki, kicsi, vaskos, fekete remek ember: ez a vérrokona többet mondott nekem a költő lényegéről, mint minden betű s nyomtatott maradék: a verseken kívül."

12 11 u. o. I. 222. 1. 12 MÓRICZ ZSIGMOND: Berzsenyi, Válogatott irodalmi tanulmányok, (Válogatta: Vargha Kálmán), Bp. 1952; 304. 1.